Megbocsátanátok?

80, a közmegítélést, közhangulatot meg pont lesz.rja a gyerek akit bántottak. Nem a közt fogja megutálni, hanem a szülőjét. És nem a köz fog neki vinnyogni öregen, hogy miért nem jössz hozzám, hanem az úgynevezett szülő. Vagyis, nem a köz-nek kell szép emlékeket adni hanem a gyereknek.

Mielőtt jössz azzal, hogy én hoztam be a köz-t, azt csak azért tettem, hogy lám, bizonyos dolgokat még a törvény sem ken a tudattalanra. Emberi döntésként kezeli.

Na itt vagyok, csak tudjátok, veletek ellentétben dolgozom is...

"#49 "Senki sem tudhatja meg, hogy egy megnyomorított ember vagy, mert ha megtudják akkor elkezdenek téged sajnálni. Annál pedig nincsen alávalóbb, mint amikor mások sajnálnak." - bocs, de ez egy szimpla baromság, miért lenne az rossz, ha legalább sajnálják az embert, együtt éreznek vele???"

Amikor valakivel együtt érzek, az rohadtul nem olyan, mint amikor valakit sajnálok. Az utóbbinál konkrétan leértékeled a másikat, rosszabb, mintha utálnád. Leegyszerűsítve, nem tudod mit érezz az a bizonyos illető iránt mert utálni mégse tudod, arra nem szolgált rá, csak sajnálni lehet, mert annyira szerencsétlen.

#81 "Onnantól nem kell csodálkozni, ha a gyerek nem tud/akar megbocsátani." - persze, és ezzel nincs is semmi gond, ez a gyerek valós döntése, lehetősége...

#82 "Mielőtt jössz azzal, hogy én hoztam be a köz-t, azt csak azért tettem, hogy lám, bizonyos dolgokat még a törvény sem ken a tudattalanra. Emberi döntésként kezeli." - na ja, csak azt felejted el, hogy az önkéntes jogkövetési hajlandóság egy támában pünkt a közmegítélésen múlik...

Őszintén? Nem, hiszen egyikük sem érdemli meg. Nem tettek semmit azért, hogy a megfelelő környezetet adják meg neked és láthatóan semmilyen módon nem törődtek a te szükségleteiddel.

Amennyire nekem minden jogom megvan arra, hogy hálás legyek a szüleimnek, amiért boldog gyermekkort és kamaszkort adtak nekem és még most, felnőttként is támogatnak, ahogy csak tudnak, neked ugyanúgy minden jogod megvan rá, hogy gyűlöld és lenézd a szüleidet.

Nagyon sajnálom, hogy így kellett felnőnöd, szörnyű lehetett. Amit most tenni tudsz, az az, hogy amennyire csak tudod, magad mögött hagyod a szüleidet és azt az időszakot az életedből. Tudom, írni könnyű, de nem érdemled azt, hogy még ki tudja meddig ezen őrlödj.

22/L