Megbocsátanátok?

#50

Ezeket a KÖZHELYES bölcsességeket, amiket itt össze-vissza írsz, nehéz nem megérteni.

Pontosabban inkább te vagy inkompetens ahhoz, hogy megértsd amit írok. Látszik nem értesz lelki dolgokhoz, különben nem jönnél a sablonos dolgaiddal.

Kész vicc, amiket írsz. Tudom miről beszélek. Arról nem tehetek, hogy neked valamit nem sikerül megoldani magadban és ezzel mentegeted magad (mert ez jön le abból, amit írsz), emiatt itt kötekedsz, már-már személyeskedsz. Holott egyébként nem is ismersz. Én itt le is zárom, mert nem, egyáltalán nem érted!

Én értem, amit írsz, de pont nem tudok vele Azonosulni és egyáltalán nem értek egyet vele. Remélem legalább ez az egy mondat átmegy.

”Szerencsére nem így van, de ha megfogadsz egy jó tanácsot, lehetnél kicsit empatikusabb, mert legközelebb lehet olyan kérdezőnek írsz kemény választ, aki lelkileg nem bírja el."

Ugyan miért legyek empatikus? Rászolgált az illető, hogy együttérezzek vele? Nem. Te rászogoáltál? Nem. Akkor mégis mit vártok? Te sem fogsz azzal lepacsizni, akit nem ismersz és nem szeretsz. Nem kell itt erkölcscsőszködni. Sok érzékeny ember vesz minket körül, nem fogok miattuk mézes-mázaskodni, főleg úgy nem, hogy nem szolgáltak rá. Ez a jényszeres részvétnyílvánítás is csak a kereszténység mocska. Én elvárom, hogy ne sajnáljanak és legyenek velem ridegek, és elvárom másoktól, hogy fogadják el, hogy rideg vagyok. "Úgy viselkedj másokkal, ahogy te szeretnéd, hogy viselkedjenek veled." Én ezt akarom, mi ezzel a baj. Csak azzal vagyok kedves, aki nekem szimpatikus, se több, se kevesebb.

"56, van gyereked? Ha lenne, jogosan köcsögösködnél vele, hisz rossz példa volt előtted?"

Jaj de gyökér vagy. Egy szóval se mondtam, hogy jogos gondoskodni egy gyerekkel azért, mert nekem rossz volt. A mondandóm arra irányult, hogyha a bántalmazó nem volt képes megtenni azt a lépést, hogy belássa a hibáit, nem is akar megjavulni akkor nem lehet mit tenni. Viszont ha bántalamzott igen is túl akarja tenni magát a dolgokon, be kell lássa, hogy egy idő után már értelmetlen azon rágódni, hogy miket tettek vele. Le kell szarnia az egészet és tovább kell lépni. És igen, sokkal könnyebb úgy túltenni magunkat a dolgokon, ha azt mondjuk, hogy igen, akik ártottak nekünk, belőlük ennyi tellett, minthogy azt vázolnánk föl, hogyan kellett viselkedniük. Ezzel a hozzáállással ugyan nem azt érjük el, hogy megbocsájtunk az illetőnek vagy illetőknek (akik bántottak minket),hanem inkább kevésbé haragszunk rájuk. A harag pedig fárasztó dolog. Kerülni kell azt, ami fölöslegesen fáraszt minket. Rossz pénzbe nem érdemes befektetni.