Megbocsátanátok?

Most csak jobb kedvre akarlak deríteni: szerinted van Mikulás? Ha igen, ne olvass tovább!

Ha nehezen is, de túlléptél rajt valahogy, igaz? Pedig de jó lenne. Még mindig ezen rágódsz időnként? Nem? Erősebb vagy mint hitted volna! :)

Az én szüleim se voltak mintaszülők. Emiatt örökké fogok szenvedni, mert úgy megsebeztek, hogy a hegek a halálomig végigkísérnek. Ez van, nem lehet mit tenni, max együttélni ezekkel. De ami a legfontosabb, meg kell tanulni vigyázni magunkra. Szinte törvényszerű, hogy a traumatizált emberek máshogy értelmezik a külvilágot, mint a többi ép ember. Paranoiásabb, bizalmatlan, olykor érzéketlen vagy túl érzékeny, képes tévképzeteket kreálni, vagy félreért másokat illetve a többiek is félreértik őt. De ami a leges legrosszabb, hogy érzelmileg ki vagy szolgáltatva.

Kérdező, ahhoz, hogy megkönnyebbülj, be kell lásd, hogy a szüleid miatt sose lehet normális életed. Szakítanod kell a mindenki által mantrázott boldogságvíziót. Sőt, azzal mérgezed magad igazán, ha azt hiszed, hogy boldognak kell lenned, mert máshogy nem érdemes élni. Elég destruktív hozzáállás,mert pontosan tudod, hogy a szüleid miatt nem lehetsz boldog és minél jobban ragaszkodsz a boldogsághoz, annál inkább fáj, és megállás nélkül bánkódsz.

Ahhoz, hogy túltedd magad a dolgokon:

1. NE AKARJ BOLDOG LENNI

2. LEGYENEK RÖVIDTÁVÚ CÉLJAID

3. AKARD MEGISMERNI ÖNMAGAD

4. MINDEN AMI ÉRTÉKES BENNED, VIGYÁZZ RÁJUK ÉS BONTAKOZTASD KI.

Egyébként ha meg rádjön a sírás, akkor olvass be a szüleidnek, örjöngj, sírd álomba magad. Majd az azt követő rosszullétek után rádöbbensz, hogy mennyire nem éri meg ezen rágódni. Mert csak rámegy az egészséged, az eszed és a lelked.

De, ami a legfontosabb, próbálj meg valami értelmeset csinálni, hidd el számtalan próbát megér, hogy összeszedettebb legyél.

Attól még bőven lehet normális élete. "Ja, ha direkt táncos akar lenni csakazértis, akkor tényleg nem. Kicsinálhatja vele saját magát és a teljes környezetét. De attól még lehet nagyon elégedett számítógépes szakember pl. és véletlenül sem kell naponta a tánc miatt sírnia." - de te azt nem akarod megérteni, hogy az illető táncos akar lenni, nem pedig számítógépes szakember, se nem IT-s, se nem könyvelő, ha nem TÁNCOS.

"Önmagát sajnálgatva és sajnáltatva persze végig is vegetálhatja az életét." - de legalább levágod, hogy mennyire nevetséges a példa, amit felhoztam.

Nézd, nem tudom, hogy mennyire vagy traumatizálva, vagy egyáltalán vannak-e komoly gyermekkori sérelmeid. Én úgy érvelek, hogy nekem tényleg vannak tapasztaltaim. Esetemben, de bármely más hasonló cipőben járó esetében, ha boldogok szeretnénk lenni, vagy egyáltalán normális életet akarnánk magunknak, legalább olyan nevetségesek lennénk, mint az a sánta ember, aki táncos akar lenni. Persze próbálkozni lehet, de hiába. Mi erre a megoldás? Még kell valósulnunk, amennyire csak tudunk, még akkor is, ha sokkal rosszabb esélyekkel indulunk, mint az ép embertársaink. Nekünk ezerszer több erőfeszítésbe kerül, ezerszer több tanulópénzbe, de ezerszer keményebbek is vagyunk, és pontosan emiatt nem lehet nekünk normális életünk, mert nekünk más mércéket szabtak, így máshogy is kell reagálnunk a külvilágra. Ezt egy olyan ember sosem fogja megérteni, akit a gyötrelem világ életében elkerült.