Szüleim nagyon fiatalon vállaltak gyereket (engem) és meg is látszott a gyerekkoromon, hogy ők bizony nem voltak felkeszulve. Ettől függetlenül kb 7 éves koromig mi egy egész boldog család voltunk, majd jöttek a gondok mikor is kezdett megromlani a kapcsolatuk. Anyukám nagyon labilis ember volt mindig is, mentális gondjai vannak és nagyon nehéz vele együtt élni. Hosszú, veszekedős 4 év után (11 éves koromban) elváltak. Apa meg se próbált magával vinni, pedig megtehette volna, ott maradtam a labilis édesanyámmal, aki ezek után csak még kiszámíthatatlanabb és szeszélyesebb lett. Alkoholhoz nyúlt és számtalan férfit a lakásba hozott, sokszor megvert és nem emlékezett rá másnap. Egy férfi akit hazahozott, egyszer majdnem megerőszakolt engem. Így teltek az évek és én amint betöltöttem a 18at, olyan gyorsan költöztem el ahogy csak tudtam. Már 22 éves vagyok, tartom a szüleimmel a kapcsolatot, de sokszor elgondolkozom rajta, hogy meg sem érdemlik hogy szóba álljak velük. Az iskolát is ott hagytam a költözés miatt. Apa szépen elvolt az új családjával, az ottani (nem apától való) gyerekeknek kiegyensúlyozott gyerekkoruk volt, míg belőlem lelki nyomorék lett. Apa segíthetett volna, de nem tette. Anya szintén igyekezhetett volna jobban, de ő sem tette... Ti megbocsátanátok?
"De felháborítónak tartom, hogy ezért meg azért meg akármiért bárki ki merje jelenteni, hogy a kérdező vagy bárki más ne élhetne elégedett, boldog életet." - Ugyan miért tartod felháborítónak. Lehet mégsem dolgoztad fel a traumáidat???🫢 Ebből kiindulva lehet, hogy csak bebeszéled magadnak, hogy normális életet élsz😆. Hallod? Itt komoly bajok vannak, a sánta már azt hiszi, hogy tud táncolni. Lehet azért tartod felháborítónak, mert félsz, hogy kiderül mégse sikerült túltenned magad a dolgokon. Ha ez igaz, akkor gyáva ember lehetsz és ostoba
2022. dec. 6. 20:33
Hasznos számodra ez a válasz?
32/91 anonim válasza:
Nagytudású ember lehetsz, köszönöm, hogy összefutottunk. Felháborító a gyermekmolesztálás, felháborító a rablás, felháborító milliónyi minden a földön. Csak és kizárólag azért, mert nem dolgoztam fel a traumáimat. :)
Kérdező, még egyszer mondom, nagyon szűrd meg, mit fogadsz be.
2022. dec. 6. 20:41
Hasznos számodra ez a válasz?
33/91 anonim válasza:
Alapvetoen en ennek sokkal rosszabbakat is megbocsajtottam nekik. A mai napig jo kapcsolatot apolok veluk. Bar teny, nekem szep emlekeim is vannak azert veluk.
Nyilvan a traumakat nem felejtettem el, nehez is lenne mivel maradando nyoma lett. De nem ezen ragodok, hanem azon hogy most nagyon jo a kapcsolat veluk.
Minden eset egyeni, minden lelek mast bir el. Azert nem tudom a te helyedben mit tennek mert keves info van igy szamomra. Voltak szep emlekek, szeretetteljes pillanatok? Van most megbanas, igyekezes?
2022. dec. 6. 21:59
Hasznos számodra ez a válasz?
34/91 anonim válasza:
Bocsáss meg, mert akkor lesz meg a lelki békéd, de ennyi!
Szakítsd meg velük az összes kapcsolatot. Az ilyen nem szülő. Kit érdekel, hogy fiatalok voltak, sok fiatal szülőt ismerek, aki fel tudott nőni, mert kellett és egy szép gyerekkort ad a gyermekének. Szépen neveli. Ők mit tettek? Az egyik elment, konkrétan lemondott rólad, a másik meg megkeserítette az êleted.
Ilyen emberekkel nem kell a kapcsolatot tartani, mert neked konkrétan nem is voltak szüleid. Nem az a szülő, aki "kinyom/megcsinál", hanem aki nevel és törődik veled.
2022. dec. 7. 06:00
Hasznos számodra ez a válasz?
35/91 anonim válasza:
Szerintem fogd fel úgy, hogy adott helyzetben a szüleid ennyit tudtak tenni, ez volt a legtöbb amit tehettek.
Egy érzelmileg labilis embertől nem várható el, hogy úgy cselekedjen, ahogy neked jó lett volna. Ettől még fájhat, de nem voltál a helyükben.
Szerintem nem kell megbocsátani, mert egyrészt senki sem kérte, másrészt meg azzal, hogy te nagy kegyesen megbocsátasz, azzal a hierarchiában magadat föléjük helyezed.
Javasolom neked a családállítást vagy egy jó pszichológust.
2022. dec. 7. 08:35
Hasznos számodra ez a válasz?
36/91 anonim válasza:
Adhattak volna többet neki, csak nem akartak, mert az már több erőfeszítésbe került volna.
2022. dec. 7. 08:59
Hasznos számodra ez a válasz?
37/91 anonim válasza:
Osztom a 35-ös véleményét. Nincs mit megbocsajtanod. Nem lesz neked attól jobb, hogy "erkölcsi fölényességet" gyakorolsz velük szemben. Minek? Úgy se fog menni, hiszen miattuk nem lehet és nem is lesz normális életed. Haragudni fogsz rájuk örökké. Ne megbocsátani akarj nekik, hanem elérni azt, hogy teljesen közömbösek legyenek számodra.
2022. dec. 7. 09:14
Hasznos számodra ez a válasz?
38/91 anonim válasza:
De ha megbocsájt, akkor az neki lesz jó, hiszen megkönnyebbül a lelke.
Az, hogy nem volt normális élete pipa. De ettől még lehet normális élete, hiszen már felnőtt, úgy alakítja, ahogy szeretné.
A traumák is sok értéket tudnak adni az embernek jó értelemben is.
2022. dec. 7. 09:18
Hasznos számodra ez a válasz?
39/91 anonim válasza:
Én biztos nem is kerestem volna költözés után ezt a két véglényt. Ha nem kerestél pszichológust, az Égisz Pszichológiai Műhely honlapján találsz online rendelő pszichológust.
2022. dec. 7. 09:18
Hasznos számodra ez a válasz?
40/91 A kérdező kommentje:
Köszi a válaszokat
36 veled értek egyet. Nem igaz hogy minden tőlük telhetőt megtettek. Épp ellenkezőleg. Meg se próbálták de a lehetőségük meg volt hozzá.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: