Felnőttként mennyit vagyunk kötelesek besegíteni anyánknak a beteg férje ápolásában?

42!

Az nem ítélkezés, ha valaki a kérdésre valaszol. Megegyszer, rajtatok kettotokon kívül mindenki azt tette. Majd ha lesz valami adalék a történethez, más tanácsot ad az ember. 41 voltam.

"Nem vagy köteles, de én elásnám magam"

"Emberileg alacsony szinten vagy"

"Ilyen egy alja embert"

"Nem vagy köteles, de..."

A kib@szott "de" mindig ott kell, hogy legyen, mindenhol, ami már nem a kérdezőről szól, hanem a válaszolóról.

De tudod mit, igazad van. A kérdesre válaszoltak. A saját szintjükön. Ezzel nekem nincs tovább dolgom.

"Majd ha lesz valami adalék a történethez, más tanácsot ad az ember."

Nem biztos, hogy visszajön a kérdező részletezni, mert már megítéltétek, emiatt az ítélkező hozzáállás miatt nem derül ki sok családon belüli probléma, és csodálkoznak az emberek, ha hirtelen történik valami tragédia, ha valaki összeroppan a teher alatt, aztán mondják, hogy nem volt előzmény, nem gondoltuk volna, de volt előzmény, lehetett volna látni, éppen csak az van mindig rosszul megítélve, aki bajban van.

A kérdező nem köteles, ennyi a válasz a kérdésre, minden egyéb körítés és megjegyzés nélkül. Ha neki ez teher, és nem az időbeosztása kiegyensúlyozott, és megélhetését nem veszélyeztető megváltoztatására keres megoldást, hogy beleférjen a segítségnyújtás is, annak oka van a családban.

"esetleg valahogy úgy lenne, hogy hogyan tudna nemet mondani a konkrét ok elmondása nelkul"

Pont ez a kérdés, ha figyelmesen elolvasod.