Felnőttként mennyit vagyunk kötelesek besegíteni anyánknak a beteg férje ápolásában?

26: Ne röhögtess, azért nem ér rá, mert takarítania kell otthon? Egy ilyen apróság, mint a takarítás, várhat, ha a rákos családtagot kell kórházba vinni.

Nem enged el a főnök? Akkor jó nagy empátiahiányos tapló, de szerintem én ebben az esetben nem engedélyt kérnék, hanem közölném, hogy a mostohaapámat kemóra kell vinnem, úgyhogy ekkor és ekkor lelépek, másnap pótolom a kiesett időt.

Szülői van - végső esetben azt is kihagynám, ha tényleg nem tudnák a fuvart másképp megoldani. Ha meg a szülőire tud menni a másik szülő, akkor pláne.

"De többségében azért akkor a fiatal segítette a szülőt, volt benne tisztelet, nem csak jogokat követelt, hanem vállalta a köteleségeit is."

A többségről nem tudunk, mert nem volt internet, csak azt véljük tudni, amit meséltek, és esetleg ki is színeztek. Bud Spencer is írta az életrajzi könyvében, hogy a tisztelet annak jár, aki kiérdemli a viselkedésével, nem automatikusan. És ő már nem volt fiatal a könyve írásakor. Én azért elég sokat nyomoztam azért, mi lehet anyám betegségének a tényleges kiváltó oka, és azért sok titkolt dolgot sikerült felderíteni, ami magyarázza. Anyai nagyanyám sokkal jobb embernek akarja láttatni magát, mint amilyen valójában, és aki nem ismeri, mennyit ártott a gyerekeinek, az hajlamos el is hinni neki. Én meg tudom, hogy egy gonosz ember, nem látogatom, nem kötődöm hozzá, nem segítek neki, mondhatnak rólam akármit.

32, 33!

Ha így lenne, azzal kezdődne a kérdés, hogy "nem vagyunk jóban anyámmal, mert...." . Ez nem szerepelt. Annyi szerepel, hogy nem akarnak segíteni.

"Ha így lenne, azzal kezdődne a kérdés, hogy"

Tudod, mennyi önismereti munkába telt nekem, hogy ki tudom mondani, hogy anyai nagyanyám rossz ember, és hogy tisztán látom, hogyan kergette bele anyámat a betegségébe, és hogy ezért ne érezzem szar embernek magam? Ez baromi nehéz. Én már itt tartok, de mire eljutottam oda, hogy leszarom a társadalom véleményét, és ki merek mondani dolgokat, és nem félinformációkat osztok meg, nehogy megszóljanak, az évekbe telt.

36, 37!

Persze, persze. Nyilván itt is narcisztikus az anya, mert az ma az alap, sőt, fizikailag is bántalmazta őket, a férj meg nyilvánvalóan molesztalta a két lányt és egy alkesz munkanélküli. Ez ma az alap. Az, hogy simán csak xarik mindkettő az anyjára meg a férjére ok nélkül, az ugye nem is lehetséges. Mindig mindenért más kell higy a hibás legyen

És honnan tudod, hogy nincs ok? Egy kérdésből? Lehet meg sem tudjuk, mert az ilyen fröcsögés miatt már nem is mer visszajönni a kérdező.

És igen, a társadalom 90%-a brutális pszichés állapotban van. Aki ide ír kerdest, az 100%-ban.

Nárcisztikus, kontrollmániás családban nőtt fel, önbizalomhiányos, képtelen nemet mondani, képtelen konfliktust kezelni. Ha valakitől próbál segítséget kérni mondjuk itt, mit kap?

-Kamu

-Meg is érdemled, te sem vagy jobb

- Hogy lehetsz ilyen embertelen, megiscsak az anyád

-Költözz el

-Mondj nemet, húzd meg a határokat, állj ki magadért.

Ezek nem tanácsok, ezek tét nélküli mantrák, amiket nagyon könnyű bedobni, ezekért nem vállalod a felelősséget.

Én nem tudtam meg, milyen ember a kérdező ennyiből, ezért írtam már az első oldalon, hogy valószínűleg van ennek valami oka, valamit elkövethettek az édesanyjáék. Nem érvénytelítettem egyből a kérdezőt, mint ti 6 oldalon keresztül. Ezért tart itt a világ. Mindig lesznek jó és rossz gondolkodású emberek. De létjogosultsága mindenkinek lennie kellene.