Felnőttként mennyit vagyunk kötelesek besegíteni anyánknak a beteg férje ápolásában?

Napilapokban hordok ki külföldön. Ehhez hajnali 3kor kelek, mert reggel 7elott mindnek kint kell lennie az elofizetoknel. Általában hátra szoktam végezni, olyankor hazamegyek és alszok egy órát, mielőtt megyek a rendes munkahelyemre. Az egyik kollégám férje rákos. Kicsit szét van csúszva szerencsétlen nő, mert emellett van jopar más problémája is, pl egy értelmi fogyatékos 30 éves lánya, aki olyan 3 éves szinten van, anyagilag se egyszerű neki, plusz ő maga se teljesen egészséges. Nos, hogy legyen valami kis extra jövedelme, ő 4 újság körzetet hord ki. A férje kezelési alatt nem tud dolgozni és ez a munka csak akkor fizet, ha dolgozol, itt nincs tappenz meg fizetett szabadság. 3 másik kollégámmal együtt oda álltunk a főnök elé, aki intézi az újság kiosztást és bevállaltuk, hogy mi kihordjuk ezt a négy korzetet, amíg a kolléganő férje jobban nem lesz. Ingyen. A nő a hónap végén tudta meg, hogy mi nem voltunk hajlandóak pénzt elfogadni ezért a segítségért. Időbe is telt pedig, mert sötétben elofizetoi listát olvasni meg kb ismeretlen helyen adott címet keresni nem olyan egyszerű. De megtettuk. Embersegbol. Pedig senkink a nő és azt is tudjuk, hogy ő nem fog tudni soha segíteni a körülményei miatt.

Szégyelld magad.

Nekem anyám pszichés beteg, ha nem szedi a gyógyszereit, akkor gyakran nincs magánál, és gyakran nem szedi a gyógyszereit, mert nem gondolja magát betegnek, üldözési mániája van.

A testvéremmel a munkája miatt ritkán találkozunk, amikor legutóbb jött, anyánk éppen ki volt kattanva, és mondta a magáét. A testvérem hiába mesélt volna egy kicsit magáról, anyám bele volt merülve a saját világába. A testvéremnek nagyon rosszul esett, nincs kedve jönni, teljesen érthető. Még úgy is, hogy tudjuk, hogy anyánk beteg, pont ezért esik rosszabbul, hogy anyánk nem kíváncsi ránk, és nem tudjuk, hogyan segíthetnénk, hogy ez változzon. Én megértem a kérdező helyzetét, mert ugyan nem rák, de szintén betegség miatt hasonló helyzetben vagyunk. Csak minket nem ugráltatnak furikázni, mert nekem jogsim sincs, a testvérem meg a munkája miatt nem tudna jönni.

"anyával nem is lehet másról beszélni, minthogy hogy van a férje stb"

De, ez hasonló, nagyon is hasonló. Nálunk sincs más téma, mi, a testvéremmel anyámnak láthatatlanok vagyunk.

"anyával nem is lehet másról beszélni, minthogy hogy van a férje stb"

Azért, mert neki jelenleg ez az élete. Nem elég, hogy a fizikai terheit nem tudja megosztani senkivel, még a beszélgetést sem akarod. Szomorú.