Titeket is idegesít a párotok gyereke?

Mit tégy? Semmit. Vagyis, de: fontold meg a szakítást.

A gyerek sohasem fogad el téged, de cserébe még pár dolgot összetör majd, esetleg a te gyerekednek is nekimegy.

Kell neked ez, úgy őszintén? Megér ennyit egy férfi, hogy tönkremenj a "hozadéka" miatt?

Nem.

Egyébként a mozaikcsalád tényleg egy kalap szr, úgy, ahogy van.

Valaki mindig háttérbe szorul

- legyen az a régi házasságból származó gyerek, akit esetleg utál is az új nő (mint nálunk)

- legyen az az új nő/férfi, akit a választottjának a gyereke nem tud elfogadni ilyen-olyan okból

- lehet a hozott gyerekek között komoly konfliktus (rokonéknál a fiú pl terroizálja a lányt, de a szülők semmit nem tesznek)

Az oké, hogy Juli és Robi szerelmesek egymásba, de ettől a "járulékos" dolgokat nem kell szeretniük, és viszont.

Ez ugyanolyan, hogy szeretem a páromat de ki nem állhatom az anyját, mert tuskó, de nem is költözök vele össze.

Mozaikcsaládnál viszont nem opció, előbb-utóbb mindenki összecuccol, és ott komoly gondok is kialakulhatnak a tök eltérő személyiségek miatt.

Tedd fel magadnak a kérdést: ha neked elviselhetetlen a helyzet, mit élhet át a fiad, aki passzív elszenvedője a TE döntéseidnek? Ennek megfelelően cselekedj a jövőben...Azt írod, 10 hónapja vagytok együtt, fél éve tart ez a helyzet, tehát Te is elég hamar beleugrottál abba, hogy egy tök idegen helyzetben összeköltözzetek, és mozaikcsaládot alkossatok, független attól, hogy milyen problémák álltak már fenn akkor is. Az ex egy áspiskígyó, aki azon van, hogy megkeserítse az életeket - tök mindegy, hány éve váltak el -, azon az áron is, hogy a saját gyerekét teszi tönkre. Kétlem, hogy egy beszélgetéstől - ha szóba is állna valakivel - majd megtérne, ha eddig nem tette...

Na, akkor most újból írom: ha neked sok, ami teljesen érthető, de te tudnál tenni ellene; mit érezhet a gyereked, akit viszont csak rángatsz magaddal ebbe a helyzetbe? Megéri mindezt ez az aranyfarkú?