Titeket is idegesít a párotok gyereke?

"#7 Szidhatjuk itt a kérdezőt, de aki fejben az engem és a sem közé nem tud beilleszteni egy vesszőt, az nagy bajban lehet, mert akárhova mész az interneten, ennél csak durvábban érthetetlen szövegeket találsz."

Ez a kérdés rajtam is kifogott és még mindig nem értem, pedig a ygakoris kérdéseket pár ritka kivételtől eltérően mindig értem, ahogy más szövegeket is. A magyar érettségim is ötös lett, tehát a közoktatás szerint is jó vagyok ezen a téren. Mégis kifogott rajtam. Amúgy nem én vagyok akinek ezt írtad. Pedig nem vagyok nagy bajban szövegértés terén és fogalmazni is tudok. De ez a ki kinek a gyereke, szeretője, akárkije téma bonyolult!

A gyerek kicsi még, a tied is.Szerintem egy 3 hónapos kapcsolatban nagyon korai gyerekestől összeköltözni...

Ez sokszor még gyerekek nélkül is korai, bár azt helyzete válogatja.

Az miből olyan nyilvánvaló számodra, hogy a gyerek anyja uszítja a párod fiát ellened és a gyereked ellen?

Mert ha nem történik ilyen, akkor is simán kialakul ez a helyzet, gondolj csak bele.Adott egy 10 éves gyerek, akinek 4 évesen szétesett a családja.Az apjával elköltözik, elvannak ketten.Majd hirtelen az apja által megismert nő 3 hónapos kapcsolat után odacuccol hozzájuk.Azt ne felejtsd el, hogy te és a gyereked is teljesen idegenek vagytok a párod gyereke számára, ráadásul ideje sem volt hozzátok szokni, megismerni titeket az együttélés előtt.

Arról sem írsz, hogy miben változott a párod fiának az élete, mióta ti ott laktok, valamint hogy hogyan bántok a két gyerekkel külön-külön és egymással való viszonyukat illetően.

Gondolj bele, neked felnőttként is hatalmas trauma lenne, ha valaki erőszakkal a nyakadra ültetne két vadidegen embert, akikkel együtt kellene élned.Ráadásul teljesen felborítanák az addigi életritmusodat, alkalmazkodnod kellene hozzájuk úgy, hogy azt sem tudod kik ők, és lehet, hogy még csak nem is szimpatikusak neked.

Itt te meg a párod vagytok a hibásak elsősorban, mert túl korai volt az összebútorozás, nem így kellett volna kivitelezni.De mint hogy már megtörtént a baj és a helyzet adott, erre nem az a megoldás, hogy lecseszi a párod a gyerekét, ti meg úgy vagytok vele, hogy majd belefásul a gyerek a hisztibe, aztán fogcsikorgatva majd eltűr titeket.

Kedves Kérdező,

En egészen más oldalról tudok esetleg pár tanácsot adni: már 26 éves vagyok, de a szüleim korán elvàltak, és mindkét szülőmnek lett új párja idővel. Visszaemlékezve, csak pár tanács, az alapján, hogy mi segített őket elfogadni, és mi nem:

- ha az új pár az igazi anyámra vagy apámra BÁRMI megjegyzést tett, az akkor is hatalmas dühöt és utálatot ébresztett bennem, ha később kiderult, hogy részben jogos volt. A legjobb, ha teljesen neutrálisan emlegeted az igazi anyját, nem kell direkt érdeklődni róla, de ha szóba kerül, a legjobb, amit tehetsz, ha van is az ex felé bármi ellenérzésed, azt a gyerek előtt teljesen elrejted. De nem kell a "biztosan nehéz most anyukádnak" és hasonló kedves tanácsok se, mástól elfogadja a gyerek. Tőled biztosan nem fogja.

-a "megértem hogy nehéz ez neked" sem feltétlen segít ilyenkor.

-sose várd el, hogy anyának szólítson/tekintsen. A legjobb, ha a nevelésben sem veszel részt, ami felnőtt fejjel én is azt mondom, hülyeség, de emlékszem, hogy gyerekként máshogy gondolkodik erről az ember, "van nekem saját anyám/apám, ne akarjon más nevelni". Ha valami konkrét baj van, beszélgetni beszélgethetsz róla vele, de inkább a kérdések segítenek megnyílni, nem az utasítások.

- sokkal jobb lesz, ha eléri a serdülőkort. 16 éves koromban a sosem-igazán-szívlelt mostohaanyám rövid idő alatt az egyik legjobb barátnőm lett. Meg addigra (13-14 korul ) lesz már annyira érett, hogyha nem békéltek, akkor is lehet róla vele már felnőttként beszélni. De még nagyon kisgyerek.

-hidd el,hogy nem ellened szól ez konkrétan, ez rettentő ijesztő helyzet egy gyereknek, bárki lehetne az 'új', egy ideig csak betolakodó lesz a családban.

Én megértem, hogy ez a helyzet rengeteg mindent felkavar egy 10évesben, de az, ahogy az indulatait feléd levezeti, (a szándékos rombolás) nem elfogadható és súlyos problémákra utal. Helyes, hogy az apa nem hagyja annyiban. Egyetértek, hogy a probléma megoldásához időre van szükség. Amik még eszembe jutottak: pszichológus a gyereknek. Az apjával csináljon több apa fia kettesben programot, ilyenkor nem erőltetve, nem is az első alkalommal, de az apa próbáljon meg beszélgetni vele. Amikor normálisan viselkedik, legyen jutalmazva (nem feltétlenül tárgyi jutalommal.) amikor javulni kezd a helyzet, csináljátok egy-egy klasszabb programot négyesben, pl wellness, Mikulás-vonatozás, vr, szabaduló szoba, stb.

A mi családunkban én vagyok az anya, az exemnek lett új párja. Soha nem uszítottam ellene a gyereket, szerencsére ő is elfogadó volt, teljesen jól megvannak. Nekem is nyugalmasabb, hogy a gyerek nem szorongva megy, hanem szívesen, ugyanolyan szívesen jön haza. Nem mondom, hogy az exem a szívem csücske, de a gyerek nyugalma érdekében normálisan kommunikálunk, nagy segítség pl, hogy mindketten rugalmasan kezeljük a kapcsolattartást, volt pl műtétem, akkor én kértem, hogy ott lehessen egy hétig, de olyan is volt, hogy ő nem tudta elvinni. Ha jelezte, hogy pótolná, rugalmas voltam. A gyerek nyitott, derűs, barátságos, jó tanuló, kiegyensúlyozott. Ez nekem mindent megér.