Lehet hogy anyám tényleg nem veszi észre hogy egyre jobban utálom? És tényleg nem látja hogy azért beszélek vele úgy ahogy mert fel idegesít a gúnyos beszólásaival? Mit tegyek hogy ne csak az én hibámat lássa hanem a sajátját is?

Ahol ennyire elmérgesedett a viszony, ott az emberek gyakran nagyon torzan látják a valóságot. Simán elképzelhető, hogy anyukád is csak a maga nézőpontját veszi figyelembe (akár van igazsága objektíven, akár nincs), és teljes mértékben vak arra, hogy benned mit vált ki a viselkedésre.

Alapvetően két lehetőség van: vagy megpróbáljátok pl. egy semleges közvetítő bevonásával rendezni a konfliktust (úgy, hogy mindenki meghallgatja a másik felet), vagy ha ez reménytelen, akkor a lehetséges minimumra korlátozod vele a kommunikációt. Utóbbi nem oldja meg a problémát, de talán segít az életedet valamivel kevésbé stresszessé tenni.

Simán lehet.

Az én anyám is ilyen. vele nem lehetett semmit sem megbeszélni, mindig csak a negatívum áradt belőle, de mindig tagadta is. Pl. elvesztettem az ideiglenes diákigazolványomat. Én utánajártam mindenfelé. Anyám: "Te komolyan az hiszed, meglesz?"

Hát, meglett. És amikor szóvá tettem a korábbi megjegyzését, ő arra már nem emlékezett.

De bármi mást felhozok utólag, ugyanez. Persze ő minden ki sérelemre emlékszik 10 év után is.