Miért és mióta nem beszéltek a szüleitekkel?

"de azért legalább évente egy-két, vagy két-három évente egy találkozást igenis el kell tudni viselni annak érdekében, hogy később még jobbra fordulhassanak a dolgok"

Akinek mérgező szülei vannak és nem szereti őket, az miért akarna bármilyem fordulatot? Örülök, hogy megszabadultam az anyámtól évekkel ezelőtt, nemhogy arra vágynék, hogy közelebbi kapcsolatban legyünk egyszer

"Akinek mérgező szülei vannak és nem szereti őket, az miért akarna bármilyem fordulatot?"

Azért, hogy ne legyenek mérgezőek a szülei.

Azért, hogy a gyerekeik megélhessék majd, hogy milyen az: unokának lenni.

Azért, hogy legalább később megélhessék majd ők maguk, hogy milyen az, ha végre már nem mérgezőek azok a szülők, akik korábban azok voltak.

Stb.

"Haragot tartani sosem jó dolog bármi os történt. Nyilván ha nincs miről beszélni ok de azért totálisan kapcsolatot megszakitani sosem jó."

Ez nagyon szép és jó dolog, ami csak akkor működik ha a szüleid normálisak és feltétel nélkül szeretnek. Ilyen esetben is előfordulnak viták. Onnantól viszont hogy évtizedekig megaláznak, mocskolnak, lenéznek, lekiabálnak, toxikus, náricisztikus viselkedésük van, olyan esetben sajnos nincs más választás, mint megszakítani a kapcsolatot. Van amin nem lehet változtatni, pl. a szülők nárcisztikus viselkedésén és ilyen esetben csak a kapcsolat megszakítása lehet.

74, te nagyon naiv vagy. Vagy nem láttál még ilyen embereket, szülőket élőben. Amilyenekről a 75ös ír, hogy éveken, évtizedeken át csak bántanak, cseszegetnek, leszólnak, akiktől érdemi szeretetet nem is kapsz.

Ez az alaptermészetük, és nem fog változni. Ahol a szülő-gyerek évi 1-2 alkalommmal, kvázi félidegenként kommunikál kényszeredetten pár mondatot, ott sosem lesz jo viszony, mitől lenne? Nem is szeretik, nem is erdeklik egymast.

Ha valaki annyira nem tud semmi pozitívat adni a gyerekének, hogy az inkább látni se akarja, onnan nincs visszaút.

Szóval egy naiv elképzelés, amir most ide leírtál. Mérgező szülők már nem lesznek jó, szerető szülők. Az ember alaptermészete nem változik.

És aki nem szereti a szüleit, mint én, annak nincs is igénye erre, hogy olyanok jópofáskodjanak neki, akiktől csupa rosszat kapott.

A gyerekem meg tudja milyen unokának lenni, mert vannak a másik oldalról normális, szerető nagyszülei.

72, hallod én kajak majdnem elhiszem, hogy ennyire naív vagy. Komolyan vegyem fel a kapcsolatot a mérgező, drogos anyámmal, csak hogy még a gyerekeimet is bánthassa? Lol, van annak a gyereknek apja és apai nagyszülei, tudja milyen unokának lenni.

Tartani kell a kapcsolatot a családdal, amennyire mindenkinek a legjobb. Na ez így van. Pontosan az a legjobb a gyerekeimnek meg nekem is, ha nulla a kapcsolat.

Más se kellene, csak hogy a kislányomnak is kimondja azt, hogy nem akkora baj, hogy lánynak született. Vagy a fiamat kezdje el piszkálni valami miatt. Így is addig furkált, hogy majdnem tönkrement a házasságunk. Apámat addig gyilkolta mentálisan, fizikailag, hogy mindenféle betegsége lett a folyamatos gyomoridegtől.

De ja. Majd elviszem hozzá a gyerekeimet, hátha megtanulnak valami fontosat. Mondjuk spanglit tekerni vagy tükör nélkül orrot túrni…

Eszem megáll.

78, de te azt írod, nem volt toxikus a kapcsolat, meg a viszony sem volt rossz.

De akinek tényleg bantalmazó, toxikus, rossz szülei vannak, akiket nem is szeret, az minek tartaná velük a kapcsolatot? Mit tud adni egy olyan szülő, aki 20-30 év alatt semmit nem tudott adni?