Miért és mióta nem beszéltek a szüleitekkel?

Anyámmal több, mint 2,5 éve. Hogy oldanám meg, nem hívom :D

Rendszeresen panaszkodik apámnak (akit egész gyerekkoromban anyázott meg szította a gyűlöletet ellene, keresztbe tett neki, idegesítette, majd elvált tőle), hogy nem tudja mit ártott nekem. Gondolom nem emlékszik, hiszen vagy be volt rúgva vagy be volt szívva.

Ha megpusztulna a temetése se érdekel meg az örökrésze se, úgyis csak hitelt hagy hátra maga után. Majd a kedvenc kis fiacskája intézi az életét.

A 60-as vagyok, részleteket nem fogok írni, mert nem szeretnék felismerhető lenni. Egyáltalán nem vagyok dühös, legalábbis rá nem. Az sokkal rosszabbul érint, hogy fogalmam sincs, hogy kellene ezt a történetet kezelnem pl párkapcsolatban, mert azért a végtelenségig nem lehet terelni ezt a témát, hazudozni meg nem akarok. Jó pár havert, barátot veszítettem már emiatt, az kevésbé érdekel, hiszen aki így reagál ilyesmire, azért nem kár, de akarok később családot alapítani, ott nem lehet ennyivel lerendezni, ha nem képes a leendő párom az ilyet félretenni.

Hozzáteszem, semmiféle mentális bajom, viselkedészavarom, függőségem nincs, még csak rosszat álmodni sem szoktam, kifejezetten stabil és nyugodt vagyok, szóval nem ilyen közvetett okokból romlott meg a viszony egyik esetben sem.

Apámmal sosem beszéltem, mert kiskoromban elhagyott minket egy másik nőért és sosem látogatott.

41/N

Volt egy barátom, aki miatt megszakítottam a kapcsolatot mindenkivel a családban, mert a szüleim ellenezték a kapcsolatunkat. Csúnya válásuk volt, s bár engem mindegyik szeretett, de megviselt és a barátom telebebeszélte a fejem, hogy milyen gonoszok. Lemondtam egy csomó lehetőségről is miatta. Aztán sok-sok év után jöttem csak rá, hogy mégiscsak a szüleimnek volt igaza, de akkor már sajnos késő volt.

Szóval én mindenkinek csak azt tanácsolom, ne égessen fel mindent maga mögött, mert nem tudhatja, hogy mit hoz a jövő és építse vissza a kapcsolatokat addig, amíg lehet.