Miért és mióta nem beszéltek a szüleitekkel?

Általános iskola végétől apám erős alkoholista pár hónapos szünetekkel. Mindkét szülőm anyagiszegénységgel küzd. Apám a költekezős véglet, anyám a takarékos véglet. Apám miatt az anyagi problémák addig fajultak és az italozás miatt sokszor kirúgták, hogy külföldre ment dolgozni. Átvészeltük a középiskolát, majd apám hazajött mert már az utcán csövezett külföldön, ekkor már egyetemre jártam, öcsém még nem, majd anyám kötelezte dolgozni, és anyagilag egyenesbe jöttünk.

1 hónapja újra italozás miatt kirúgták.

Mindketten traumásak, apám az italba folytja a problémákat, anyámnak nagy szája van és folyton védekezik, csak hát nincs igaza, vagy nem érti meg miért nem kéne vmit kimondani/megtenni.

Már elköltöztem otthonról, anyámmal kommunikálok csak 10 éve már, apámmal akkor ha elküldtem az anyjába mikor otthon voltam.

Érzelmi zsarolás kis méretben volt párszor, emiatt empátia hiányom van. Anyámat próbálom zabolázni, mert gyerekként ragaszkodok a szülőmhöz. Apám abszolút nem érdekel.

Öcsém más érdekeltségű, ezért nem sűrűn kommunikálunk, de nem rossz a kapcsolatunk.

Anyám apja még él, néha látogatom, de vajon kiktől örökölte anyám a természetét... Anyám testvére is problémás, de szoktam vele beszélni. Apám testvérei közt sok az alkesz, sok unokatestvérrel nem tudom tartani a kapcsolatot, sokszor nem ütik meg a kompetencia mércét.

Jövőben kiderül még hogyan alakulnak a dolgok.

Anyámmal 2 éve csak 3-4 havonta egy telefon van. Elmondta a barátnőmet minden kurvának, lelakta a hazamat, 2 évig szidalmazott folyamatosan. Az unokájával sem törődött - mondjuk, jobb is. Kitettem a házamból, jó messze vettem neki egyet. Azóta nem érdekel, hogy hogy van.

Úgy gondolom, nem vagyok tökéletes, de rosszindulatú sem, nem ezt érdemeltem tőle.

A hugommal tartja a kapcsolatot.