Miért és mióta nem beszéltek a szüleitekkel?

9# Tévedsz. Nekem szar mindenkim és én is ezt mondom. :)) Én senkivel sem vagyok haragba, pedig csak anyummal beszélek az egész családból. Sok tesóm van, csak nem elég a minőség.

Papámmal konkrétan megszakitottam a kapcsolatot. Apummal is igazából évekre, csak utána 50 éves kora után valamikor elkezdett benőni a feje lágya aztán irt, és azóta ritkán beszélünk.

Senkire sem haragszom. Ettől még kirakok akárkit az életemből egy szemrebbenés és bármilyen utólagos megbánás nélkül.

Ja és még mielőtt valaki beszólna, hogy na majd ha meghal bánod.. Nos megtörtént, nem bánom. ^^

Én sosem szakítottam meg velük a kapcsolatot így direktben. Viszont félévente jó, ha hazamegyek, néha egy évben csak egyszer. Pocsék gyerekkorom volt, mai napig gyomorgörcsöm van, ha elhagyja a busz a települést jelző táblát, napokig kell készítenem magamat egy ilyen útra, és utána, mikor visszatérek az otthonomba, olyan, mintha levegőt vettem volna.

A szülőházamat képtelen vagyok az otthonomnak tekinteni, idegennek érzem ott magam, alig várom, hogy hazamehessek.

Szüleimmel néha beszélünk telfonon, de arra is rá kell készülni, többnyire leviszek pár sört a közeli tópartra, bedobom a horgot, és úgy hívom őket. Miután letettük, még sokáig elvagyok a parton, horgászok, hogy valamennyire lelazuljak.

Őszintén, nem tudom, mit érzek irántuk, nem rossz emberek egyébként... De sokkal jobban örülnék, ha egyáltalán nem kellene beszélnem velük. Viszont nem tettek olyat, amivel ezt kiérdemelték volna, szóval muszáj vagyok.

Anyám ès a nagyszüleim már nem èlnek sajnos. Pedig szívesen beszèlgetnèk velük.

Apámmal meg levesbe vagyok ,mert elhagyott minket kiskorunkban.(fontosabb neki az alkohol) Azaz beszèlünk ,de a szomszèddal a jobb a kapcsolatom. Az öreg már azóta nem is beszámítható,árnyèka önmagának. "Nem szeretek beszèlgetni vele ,bár ezt nem mutatom ki.

A párom családjával nem tudok azonosulni mert tipikus rosszindulatú kivagyiak...

Így inkább normális barátokkal vettem magam körbe.

(Ha nem akarok menni családi összejövetelre a munkára fogom.)

2017-től nem beszéltem anyámmal úgy, hogy még vele laktam. 2018 nyarán minden szó nélkül elköltöztem otthonról a semmivel a semmibe.

2020-ban meghalt, nem lett megbeszélve semmi, úgy halt meg.

Fájt hogy meghalt, de életem legjobb döntése volt eljönni otthonról és teljes mértékben megszakítani a kapcsolatot!

Érzelmi bántalmazás, elhanyagolás okán, lassan 10 éve.

Bánom? Nem.

Azt igen, hogy miattuk felnőttként éveken át önbizalomhiányos voltam, bármiről volt szó (saját magam megítélése, párkapcsolat, munkalehetőség, stb.).

Aztán a pszichológus segített.