Kudarcként élnétek meg ha a lányotoknak 35 évesen sem családja, se párja, se lakása, se életcélja nem lenne?

Én is megyek Voldemort orràt rakni inkább 😂😂😂

Én csak annyit szólnék hozzá a gyereket dicsőítő papához, hogy azok szoktak általában foggal körömmel kapaszkodni a család istenítésébe (nők, férfiak egyaránt) akiknek semmi más nem igen jött be az életben. A matematikai képleted eleve bukta, mert nem mindenkinek kellenek azok az elemek a teljes boldogsághoz, ami neked. A gyerek nem alapszükséglet, ne hasonlítsd pl a biztonsághoz. Utazás stb na ez is, honnan tudod, hogy kinek milyen elemekből áll a boldogság. Valakinek nincs is hobbija, átlag munkája van, nem karrierje, hivatása, átlag életszínvonala, mégis jól érzi magát. Vagy mondjuk egy olyan plusz eleme, amire te nem is gondolnál és nála 5-öt ér. Ez a zseniális ebben, hogy ennyire sokfélék vagyunk. Ott vannak a kutatók, feltalálók, világmegváltók, ha nekik is csak a gyerek lett volna a csúcsok csúcsa a listán, most nem élvezhetnénk azokat, amivel hozzájárultak ahhoz, hogy jobb legyen ez a világ. Ne szülésre buzdítsunk már könyörgöm, amikor annyi de annyi probléma van a világon, ami még mindig megoldásra vár, és rengeteg edukált nő lehetne az, aki megoldja ezeket, ha nem szülesztené őket a társadalmi nyomás. Te, férfiként, akinek fogalma sincs arról mit jelent terhesnek lenni, szülni, szoptatni, megváltozott testben élni, közel 20 évig egy másik emberért élni, kiesni a munkából, te meg mindemellett csak elviszed a családot a nyaralni, ne te mondd már meg egy nőnek, hogyan élje az életét, mert fogalmad sincs mekkora áldozatról van itt szó, és mennyi szívásról. Elolvastam mind a 163 hozzászólást, nyomon követtem az eszmefuttatásod, tipikus korlátolt, rugalmatlan, merev gondolkodás, amit hidd el, pl egy pszichológus játszi könnyeséggel átkeretezne. 30-as nő vagyok, azért kezdtem el terápiára járni, mert évek óta folyamatosan b@sztat a környezetem a gyerekvállalással. A terapeutám egy 50+-os családos férfi, korosztályod valószínüleg. Az elején rettegtem attól, hogy tőle is ugyanazt kapom, hiszen igen, generációs különbségek és stb stb. kb szülni kell mert ez a nő dolga, gyerek az élet értelme stb és olyan mértékben felnyitotta a szemem, kiszedett ebből a beszűkült gondolkodásból, hogy te rögvest kirohantál volna ezekről a beszélgetésekről. Mondta például, hogy a legtöbb probléma a házasságokban a gyerek születése után következik be, a válások is a gyerek első 6 évében történnek, annyira megterheli a kapcsolatot. Az a gondolatmeneted, hogy a gyerektelenek között több a mentális problémával küszködő, ugye csak viccelsz. Hány meg hány elmebeteg szülő van, akinek a gyerekei egy életen át hordozzák az általuk okozott sebeket. Ők nem féltek házasodni, gyereket vállalni. De azt mondom bárcsak igazad lenne, ezek szerint sokkal kevesebb sérült, bántalmazott gyermeknek kéne lennie, hiszen a mentálisan sérültek többsége nem vállal gyereket. Ezeket a szövegeket, amiket te tolsz, kb mindent meg tudott cáfolni a pszichológusom. Volt, hogy pontosan én is ezekkel érveltem neki, pl anyukámmal, akinek itt vagyunk mi 2 gyerekkel nyugdíjas korára, mindenben segítünk neki. Nekem ez ki fog maradni. Erre tudod mit mondott? Komolyan gondolom, hogy az anyukámnak nem inkább egy társsal, vagy barátokkal, saját korosztályával kellene élnie az életét és abban lelni örömét? És hogy nézzem meg boldog-e igazán anyukám. És nem...csak mi vagyunk neki. Se egy jóbarát, se társ, se egy hobbi, bármilyen érdeklődési kör, csak a tv. (Mint neked az internetfüggőség) Tehát neki vannak gyerekei, de nem teljes az élete. A gyerek semmire sem garancia. Amiről te beszélsz ("a gyereket semmivel sem lehet összehasonlítani") egyrészt ez az emberi kapcsolatok öröme (amit a gyerektelen is megtapasztalhat, a gyerek is csak 1 kapcsolat a sokféle közül) illetve a másik , hogy van valami amit te hoztál létre, teremtettél, alkottál, az életet tovább adtad, na erre pedig igazán egy művész tudna neked felelni, hogy mennyire de mennyire meg lehet valósítani ezt másban is, nemcsak egy gyerekben. De nemcsak művészek, hanem bárki más, akinek van valamilyen életcélja, hivatása. Ez két nagyon fontos emberi igény, amiről te azt gondolod, hogy valaki kizárólag csak a gyerekben élheti meg, pedig nagyon nem. Ezért vagyunk sokfélék. Jöttél itt az ösztönökkel...tudod mit mondott erre a pszichóm, nem kell, hogy az ősagyunk irányítson. Ezeket felül tudjuk írni, és fel is kell racionális mérlegeléssel. Sajnos van akinek ez nem megy, ezért szül bele a vakvilágba a túlnépesedett bolygóra, pedig se anyagi kerete, se mentális felkészültsége nincs rá. Képzeld, nem kell ezeket az ösztönöket megélni, nem kötelező, elvileg civilizált lények vagyunk, gondolkodásra, mérlegelésre képesek. Az emberi kapcsolódás, másokról való gondoskodás, a teremtésvágy, alkotás, tovább adok valamit, azt gondolod, hogy csak a gyerekvállalással élhető át. Ezek valóban alapvető igények lehetnek egy boldog, teljes élethez, viszont másnak, aki nem akar gyereket, mert tisztában van vele, hogy mekkora felelősség, áldozat, lemondás, korlát, anyagi teher, és hát maga a kőkemény realitás, ami a gyerekneveléssel jár, akkora de akkora negatívum, hogy mindezt inkább másban élné meg, mert a pozitívum neki eltörpülne a súlyos következmények mellett. Racionálisan mérlegel, ezért is tudatosan nem vállal gyereket, mert a jó dolgok mellé, bejönne egy olyan rossz, hogy azzal nem tudna és nem is akarna megküzdeni. Ez a döntés szabadsága. És lám, kitárulnak a lehetőségek, kitárul a világ, és sok sok olyan dolog adódik, amivel szintén teljessé válhat az ember. Sokaknak már eleve adott a dolog, mert a hivatása akkora prioritás az életében, akkor 5-ös a képletben, hogy könnyedén hozza meg ezt a döntést. Rengeteget lehetne még a témáról beszélni, én 1 éve boncolgatom ezt a pszichológusommal. Annyi még ehhez, amit szintén ő mondott nekem, hogy a társadalom, az értékek folyamatosan átalalkulóban vannak, és idő kell még ezeknek az elfogadásához sokaknak. Ez a konzervatív gondolkodás egyik jellemzője ugye, hogy foggal körömmel kapaszkodunk olyan eszmékbe, amik már régen nem értékesek bizonyos emberek csoportjának, de akkoris le akarjuk nyomni a torkukon, hogy már pedig de, mert az a normális. Na, most te pontosan ezt csinálod. :D Sajnos a változást el kell fogadni, alkalmazkodnunk kell a megváltozott körülményekhez (ami nyilván az életbenmaradás kulcsa is egyben). Tudom, nehéz neked elfogadni, hogy a nőnek nem az az elsődleges feladata, hogy szüljön. A nőknek szabad döntésük van a testükről, túlnépesedés van, jah és ami téged a legjobban zavar (ezt is a pszichómmal tárgyaltuk meg) nem tudjátok már uralni és birtokolni ezen a téren sem a nőket (kisebbségi komplexus) hiszen ha a nőnek nem az az első hogy ketyeg a biológiai óra, férjet fogni, házasodni, így kevésbé rendelődik alá, nem függ tőletek, könnyebben kilép egy rossz kapcsolatból. Sőt, még azt is hozzátette, hogy sok férfinak eszköz a gyerek arra, hogy maga mellett tartsa a nőt, hiszen ha tőle van gyereke, nehezebben áll tovább (család fenntartása, plusz új pasi nehezebben fogadná el más kölykével stb). És végezetül. Te, aki internetfüggőségre panaszkodsz te beszélsz itt teljes életről? Mint anyukám a tv előtt. Nincs gyerek, akkor már nincs is élet. Én tudatosan renegeteg 40-50-60+-os nőt követek a közösségi médián, hogy meglássam, nah milyen szar is az a gyermeknélküli élet idősként. Tudod mit látok: Karrier, álom egzisztencia, fantasztikus, jól karbantartott külső (50 évesen max 35-nek néz ki) , jó pasik forognak körülötte, barátok (igen ám, mert hát képzeld, a gyereken kívül azért vannak még olyanok, hogy barátok, testvérek, rokonok, férj, annak a családja, kollégák, szomszédok, nyuggerek a klubból és még ki tudja hányan :D) utazások, izgalmas élmények, önmegvalósítás, alkotás, más embereknek adás: könyvek, zenék, filmek, segítés, inspiráló gondolatok. A változatos emberi kapcsolatok. De veregesd meg a vállad, hiszen te csináltál azért pár gyereket is... Ámen.

164. vagyok: Csak most léptem be a vitába, és a 162-es úriembernek szólt az iromány :)

166: én kíváncsian várom, mit fog írni, milyen érvekkel áll elő, amivel még nem találkoztam volna, vagy nem jártuk volna már ezerszer körbe a több mint 1 éves terápia keretében. A vitáktól lehet épülni, tágítani a gondolkodást, szemléletet egy picit más irányba elmozdítani. Gondolj bele, hogy 1 ilyen emberre még hány ezer hasonló jut. Én úgy vagyok vele, segíteni kell ezeknek az embereknek, hogy ne egy zárt burokban éljék le az életüket, és kiméljék meg magukat és ezzel másokat is a demagóg eszméiktől. Lehet naiv vagyok, de pl ez nekem rengeteget segített olyan dolgokkal kapcsolatban is, amiket pl én nem tudtam saját magamban elfogadni, mert ragaszkodtam a hagyományos, konzervatív megközelítéshez. Az ilyen ember sajnos azt kell látnunk, hogy magával szemben sem elfogadó, legkisebb hibája miatt, ha valami miatt kicsit is "nem normális" képes egy életen át ostorozni magát, nem tudja feldolgozni, hogy valamiben nem úgy élt, ahogyan kellett volna. Rendkívül kritikus, ostorozó és nem megengedő magával szemben sem, rengeteg elfojtással. (Abba már bele se megyek, hogy a gyerekei is mit kaphatnak, ha valamiben esetleg máshogy gondolkodnak, vagy máshogyan élnek). Jah és persze nem véletlen, hogy pont ez a téma triggereli ennyire :D

Mégis benéztem én a nagy függő - (érdekes módon mindig válaszolt valaki, aki természetesen nem függő, hanem maga a tökéletesség) Ha annyi írásomból ezt a következtetést vonta le a 164, akkor arra nem tudok és nem is kell reagálnom. Boldog életet kívánok. Kinek így, kinek úgy.