Szégyellnem kellene, hogy 25 évesen még a szüleim fizetnek nekem mindent (albérlet, kaja, szórakozás)?

70: egy fillért nem kapnak érte, és a szarpucolást vagy a műtőfertőtlenítést nem feltétlenül hívnám gyakorlatnak, de mindegy is.

69: honnan tudod, hogy kinek milyen gondja van? Szerintem az is épp elég tiszteletreméltó, hogy valaki egyetemre jár. De honnan tudnád, ha te még a közelében sem voltál? Különben tudnád, hogy a stréberség, és a rengeteg stressz nem mindig éri meg azt a pár forintot, amit ösztöndíjként küldenek, főleg ha van lehetősége a szüleitől megkapni.

Nem azzal van a baj, hogy eltartanak.

Hanem hiányozni fog az a tapasztalat, az az "érzés", hogy milyen, ha saját magad keresed meg a pénzedet. Milyen dolgozni, milyen munkába járni.

25 évesen ez létfontosságú a személyiségfejlődés szempontjából. Tudod, rohadt gyorsan telnek az évek, és manapság rohadt gyorsan élünk.

Olyan ez, mint akit körbeszolgál az anyja, és legdurvább esetben egy tányér ételt nem tud kiszedni magának.

Annak fényében, amit az anyáddal való kapcsolatodról írtál, még inkább az a vélemény, hogy valami köztes megoldást találnod kell. Ha csúsztál egy évet, feltételezem jóval kevesebbet kell majd tanulni, valamilyen munka csak beleférne.

"Ahogy az egyik válaszoló is leírta, egyetem mellett nem lehet dolgozni."

Fura, mégis megy főbb tízezer diáknak. Mi több, sokan rendes munka mellett, levelezőn diplomáznak.

Annak a sok tízezer diáknak a nagy része pedig szerintem nem jókedvéből teszi

Ez egyértelmű. Viszont mutatja, hogy megoldható. És a kérdés nem az volt, rá van-e szorulva, hanem ex katedra kijelentette, hogy egyetem mellett nem lehet munkát vállalni.