Szégyellnem kellene, hogy 25 évesen még a szüleim fizetnek nekem mindent (albérlet, kaja, szórakozás)?

Egyedül a szüleid véleménye a mérvadó ebben. Ha nekik nem jelentesz plusz terhet és szívesen támogatnak téged, akkor senki másnak nincs joga ítélkezni fölöttetek. De még ha a szüleid nem is szívesen támogatnak, akkor is kizárólag a te és az ő dolguk ezt megbeszélni, kívülállóknak pedig semmi köze hozzá.

40: Csak azt érzem egy kicsit cikinek, hogyha el akarok menni pl. moziba, akkor anyutól kérek pénzt.

43 Nem a gyerekkori pénzkunyeráláshoz kell hasonlítgatni a helyzetet. Mert gondolom nem így áll az anyja elé őzike szemekkel, hogy -Anyu, most játszák azt a filmet a mozikban amit már régóta meg szeretnék nézni, amiről meséltem is, annak a filmnek a folytatása. Olyan jó lenne megnézni, tudnál adni egy tizest? Légyszi, légyszi! Tudod mennyire szeretlek! :)

Szerintem egyáltalán nem ciki, de nyilván a saját helyzetemből és a környezetemben tapasztaltakból indulok ki. Engem is a szüleim tartanak el 23 évesen (valószínűleg 25 évesen is így lesz mert szeretnék még továbbtanulni) mert igazából jobb opció nem igazán van, ha tanulni szeretnék… nekik pedig ez szerencsére nem jelent terhet, megtehetik és örömmel is támogatnak. Nappali tagozaton csinálom az alapképzést és azt kell mondjam, hogy én eddig egészen biztosan nem tudtam volna dolgozni az egyetem mellett mert minden nap voltak óráim (teljesen rendszertelenül, a leglehetetlenebb időpontokban), azokra kötelező volt bejárnom, tanulni is kellett rendszeresen… úgyhogy nem tudom mikor dolgoztam volna, sem időm sem energiám nem lett volna rá. Mivel csúsztam (nem azért mert hülye lennék vagy lusta, amit a nagyon kedves hozzászólók is feltételeztek a kérdezőről) már sokkal kevesebb tárgyam maradt a végére, így szeretnék dolgozni, hogy tapasztalatot szerezzek, de eddig elképzelhetetlennek tartottam. A környezetemben vagy konkrétan a szakomon a többség szintén nem dolgozott az egyetem mellett, max. egy/két embert ismerek akinek muszáj volt. Ők általában a munkát tették első helyre (nem tudták őket támogatni a szülők, nekik kellett megteremteniük a saját megélhetésüket) és emiatt az egyetem csak másodrangú volt, ha úgy alakult nem vettek fel tárgyakat, nem jártak be, nem tanultak stb. Plusz esetleg ha valaki olyan szakon tanul, hogy meg tud csípni valami jó gyakorlati melót, de ez nem olyan gyakori. Úgyhogy ez nagyon sok mindentől függ, hogy kinek mik a lehetőségei és szükségletei, milyen döntéseket tud meghozni stb. Én azt gondolom, hogy ha az embernek van lehetősége arra, hogy valóban a tanulmányaival foglalkozzon és olyan szerencsés helyzetben van, hogy a szüleik támogatják anyagilag, akkor annak inkább csak örülni kell. Én ezt nem tartom szégyenletesnek, cikinek vagy úgy egyáltalán problémának. Mint említettem engem is a szüleim tartanak el és sosem fordult meg a fejemben az, hogy ez ciki lenne… nekik sem volt semmiféle negatív megjegyzésük, max. kéretlen véleményeket kaptam számomra ismeretlen emberektől vagy távoli ismerősöktől, akiknek semmi közük nem volt hozzá. Illetve mint mondtam ez szerintem egyfajta szükséghelyzet is, mert én legalábbis egészen biztosan nem tudnám magamat teljes mértékben eltartani az egyetem mellett ( fizetni a kollégiumot vagy rosszabb esetben albérletet, kaját, közlekedést, higiéniai termékeket stb., rengeteg pénz). Mindig kaptam ugyan ösztöndíjat is, de az nem sok mindenre volt elég, sajnos. Valamint az én szüleim soha nem kötötték ezt semmihez, nem szóltak bele az életembe, mit csinálok, mire költök stb., emiatt nem éreztem, hogy az anyagiak miatt különösebben függnék tőlük vagy kontroll alatt lennék. Gondolom nálatok sem úgy néz ki a dolog, hogy elhívnak a barátok pizzázni és akkor fel kell hívni anyukát, hogy adjon x ezer forintot mert pizzázni mennénk… az elhiszem, hogy kellemetlen lehet, vagy ha ezt felhánytorgatják stb., de nálunk ilyesmire sosem volt példa. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez inkább egy pozitív dolog, ha a családban ez nem okoz semmiféle problémát. Nem gondolom, hogy mondjuk nekem bármivel is jobb lenne, ha mondjuk elmennék dolgozni valami jellemzően kizsákmányoló diákmunkára vagy diákhitelt vennék fel csak azért, hogy utána elmondhassam, hogy én önálló vagyok.

Teljesen egyet értek a 49-es válaszolóval.