Megbántad, hogy gyereked lett? Visszacsinálnád?

Kommenteket vegigolvasva ez egy sok összetevős a dolog. Alapból ha az ember nem áll keszen akkor minden meglepetés rosszul érinti. Ha készen áll a gyerekvallalasra akkor könnyebben megbirkozik a helyzettel.

Másik az hogy szeretjük e a társukat.

25, 28 ha szerelmes lettétek volna a pároddal egymásba akkor ez nehezen fordulhatott volna elő. Vagy ha készen álltál volna a gyerekre. Tipikus esete annak szerintem aki egy felületes kapcsolatba vállal gyereket. Ha a párod szerelemből lenne veled akkor nem suarná le hogy hogyan néz ki. De nincs veszve minden. Ne legyél elkeseredve. Egy ember nem tökéletes, ha ilyen kapcsolatba született a gyereked akkor se jelenti hogy rossz apa leszel. Lehetsz jó apa attól bogy elválsz vagy ha nem szereted a társadat. De ehhez kell egy kis elszántság, tudatosság. Viszont ha az alkohol hoz nyúlsz akkor a fiadat is el fogod veszíteni.

"Egyszercsak megjelenik a családban egy pocsék jellem és senki nem érti hogy fordulhatott elő."

Aha... Aha... Értem

Tegnap elsírtam magam a férjemnek, hogy a szüleim látni se akarnak. Konkrétan kikapcsolták a csengőt is. Abszolút nem értem, mert semmit nem tettem amivel ezt érdemeltem volna. És már Facebook-on se nagyon ír vissza anyukám. Testvéreim tiltanak. Annak idején annyira jóba voltam testvéremmel, hogy közös programjaink voltak mindennap. Mióta elköltöztem azóta látni se akar senki a családból. Nem engedték ,hogy meglátogassuk őket.

Gyakorlatilag nincsenek szüleim és testvéreim. Nem tudom ezt hogy lehetne feldolgozni...

Kakukktojás vagyok szerinted?

Akkor azt mond meg mit tettem az elmúlt fél évben, hogy már megse nézi az üzeneteim?

41: figyelj, én már beletörődtem a sorsomba. Igyekszek a dolgok jó oldalát nézni, és örülni annak, ami van. Majd egy másik életben remélem több lehetőségem lesz. Most ez van, ezt kell szeretni.

Ha majd nagyon nem bírok magammal, elmegyek néha prostizni.

Én nem csinálnám vissza, de volt egy-kettő pillanat amikor azt mondtam, hogy igen. De nem azért mert nem szeretek az lenni hanem mert még nagyon kicsike és annyira féltem, annyira aggódok érte és annyira szeretem, hogy sokszor nem tudom elhinni, hogy lehet ennyire valakit. És nem nem vagyok szuper se ős anya.. távol áll tőlem :D de biztos sok anya is volt már így.

Nagyon aggódos típus vagyok és nagyon túl tudok gondolni dolgokat. Ezért is szoktam ilyeneken gondolkozni, hogy mi lenne ha..meg ez meg az.

Szóval ja, nem csinálnám vissza. Hiszen ő vele vagyok teljes. <3

37: a Facebook lényege, hogy mások orra alá dörgöld, hogy neked mennyire jó az életed. Hogy ennek mennyi a valóságtartalma, az nem számít. Hány ilyet látni... például a csaj már 22 évesen szült, 25 évesen már elvált. Aztán most egy bérelt garzonlakásban él a gyerekkel, csórón, miközben ölik egymást az exével nyíltan. De nyilván ezt nem fogják így tálalni. Csak ilyen hatásvadász morzsákat, például fagyizás a napsütésben, meg a gyerek hintázik és jajj de szép az élet.

Szép a nagy lóvaszt... mire az a gyerek 18 lesz, tele lesz lelki sérüléssel és deformálódott személyiséggel, semmi erőforrással az elinduláshoz. A szülők meg kb. szétöregednek, hogy a felszínen maradjanak az életben.

Soha nem tudnám megbánni! A fél vesémet odaadnám nekik, ha kellene. Rengeteg időt fordítok rájuk, külön-külön mindegyikkel (2 van) sokat foglalkozok.

Olyan boldogságot érzek, amikor együtt vagyunk, amikor látom, hogy egyre nagyobbak és hogy van értelme az együtt töltött időnek, amit szavakkal le sem tudok írni.

Beteges gondolat.

Pl kérdezd meg anyádat.

A gyerek nem kérte, hogy legyen. Viszont VAN!