Megbántad, hogy gyereked lett? Visszacsinálnád?

16:01! csatlakozom hozzád, szinte szóról szóra ilyen a fiam. Sajnos olyan haragot érzek már iránta hogy nemtudok neki megbocsájtani.

Mindent elkövettem hogy jó gyerekkora legyen rengeteget dolgoztam azért hogy mindene meglegyen, de a jóra mindig valami rosszal válaszolt, lopta a szerszámaimat lopta a pénzemet hazudott, nem járt iskolába megbukott, még az évzáró rendezvényen is mikor megkérdeztem tőle hogy biztos hogy átment arra is aztmondta hogy igen átment, aztán kiderült hogy ez is hazugság volt.

Szeretném szeretni de már nemtudom annyi megaláztatásban volt részem miatta hogy a szeretet elmúlt. Ha Újra kezdhetném az életem biztos hogy nemcsinálnék gyereket.

Nem bántam meg, imádom.

De az anyám megbánta.

11-es. Azért azzal remélem tisztában vagy, hogy pénzzel, meg eszközökkel nem lehet megvenni egy gyereket. :D Nekem pl apám művelte ezt velem. Nem alakult gyerek-apa kapcsolat és azzal próbálta kompenzálni, hogy ellátott mindennel. Mivel sosem volt otthon és nem törődött velem. Ő is mindent a munkára fogott, de azért annyit elárulok, hogy mindenkinek arra van ideje, amire időt szán. A többi pedig kifogás. De az egészben a vicc, hogy még ő volt megsértődve sokszor, ha valamit beszóltam, ami ezt a dolgot érintette. Mert szerinte nem becsültem, hogy mennyit dolgozott értem, meg kinyalta a seggem. Ez mind szép és jó, csakhogy egy gyerek nem erre vágyik ám, hanem érzelmekre. Egy gyerekkel foglalkozni kell ám, közös programokat csinálni(egészséges módon, veszekedés mentesen, idegbeteg mentesen), stb, stb. Sokan a munkahelyi fruszrációjukat is a gyereken vezetik le, illetve a kisebbsége komplexusaikat, meg saját gyerekkori traumájukat is(ja, hát meg a párjukon is csattan jócskán, néha még fizikai formában is). Ahelyett, hogy mondjuk kérnének szakembertől segítséget. Pl pszichológustól. Mert ugye az ebben az országban még mindig szégyen. :D Pedig erre a társadalomra ráférne egy jókora agymosás, mert botrányos a mentális egészség is ebben az országban a fizikai mellett(ezért működik a gyűlöletpolitika is). Elég megnézni a sok búvalb*szott ábrázatú embert az utcán. Az oké, hogy ebben az országban ezt tekintik "normálisnak", de valójában ebből lehet leszűrni, hogy mennyire elmaradott fejben a társadalom(tudásban és egészségben is). Európában toplistásak vagyunk sok mindenben, ahogyan azt a drága kormány is szereti emlegetni. Csak sajnos nem a pozitív dolgokban. :D Toplistásak vagyunk mentális betegségekben, minden 4. magyar mentális beteg(depresszió, szorongás, stb). Ennek az oka a dobogós alkoholizmus és öngyilkosság is az országban.

Szóval az édes kevés, hogy dolgozol a gyerekért és megadsz neki mindent anyagilag(válaszodból nekem ez jött le). Attól nem fog személyiségben jobban fejlődni és egészségesebben. Sőt, épp az ellenkezőjét éri el ezzel az ember, ha ezen kívül nem kap mást. Nem lesz senkiből tolvaj és hazug, ha egy egészséges környezetben nő fel(tekintsünk el egyes mentális betegségektől, mint pl pszichopata). Ott, ahol nem szeretik a gyereket(vagy nem mutatják úgy ki, ahogyan kell), nem dicsérik(vagy dicsérik, de csak akkor, ha valami jót tesz, jól teljesít Pl: jó jegyet kap suliban), nem mutatják ki az érzelmeiket a szülők, nem foglalkoznak vele úgy, ahogyan kell, bántalmazzák, nem mutatnak tiszteletet, de elvárásaik azért vannak, stb, akkor azon sem kell csodálkozni, hogy a személyisége torzul. 30 éves korig alakul ki kb véglegesen egy ember jelleme. És ahogy mondtam, a kisgyerekkor a leglényegesebb. Én pl apámat sem tudom okolni így felnőtt fejjel, mert rájöttem, hogy az ő szülei is mekkora idióták voltak. És akkor őket hibáztassam inkább? Nyilván az ő szüleik sem voltak éppen normálisak. Tipikusan azt a férfi nevelést kapta apám, hogy ne mutassa ki a fájdalmát, ne mutassa ki az érzéseit, ne sírjon, stb. Meg is halt és ennek ez volt az egyik fő oka, hogy mentálisan nem volt teljesen egészséges, mivel örlődött magában. Csak úgy nevelték, hogy a férfi az domináns legyen és ne mutassa ki a gyengeségeit. Szépen romlott le a fizikai egészsége is ennek köszönhetően. A fizikai+mentális egészség egybe van. Ha rossz az egyik, akkor követi a másik. Az is egy nagy baj, hogy egyszerűen az emberek nem fogják fel, hogy mennyit ártanak egyes nevelési módszerekkel. Egy férfi és egy nő között nincs semmi különbség, csak úgy megsúgom. Csak két hormon okoz különbségeket, de ennyi. Nem lesz egyik sem több, vagy kevesebb a másiktól. Az egy hazugság, hogy a férfi nem érez, meg nem sír, stb(Ez egy hazug nevelési forma, ami árt). Ilyen téren nincs semmi különbség férfi és nő között, csak az okozza a különbségeket, hogy ki milyen környezetben nőtt fel. Nem véletlen az sem ám, hogy több férfi lesz öngyilkos. Az, hogy már kisgyerekként ezt normalizálják pl a fiúkba(ezt az érzelemmentességet), hát csak annyit érnek el vele, hogy szépen torzul a jellemük és a gondolkodásuk. Pont, mint apukámnál. De nyilván ez lányoknál is megfigyelhető. Ahol pl cselédnek meg szolgának van nevelve egy lány, az is teljesen meglátszik. Szóval mindkét nemnél vannak problémák.

Nyilván változnak a dolgok és sokkal nagyobb tudásunk van már, mint régebben, ezért is mondom, hogy nincs értelme igazából okolni másokat, mert attól még nem fog megoldódni a probléma. De az meg végképp nem megoldás és ürügy, hogy ráfogjuk másokra a problémáinkat és mossuk kezeinket, ahogyan írtam. Egy gyerek nem magától válik "rosszá", hazuggá, tolvajjá, stb. Ahhoz kell egy olyan környezet is, amit torzítja szépen a jellemét. Tehát mindig hibás mindenki. A gyerek is hibás felnőttként már, ha nem látja át, hogy mi a helyes, de a szülőnek még ettől is több a felellősége, hogy nem tud nevelni. Ezért sem való sokaknak gyerek, amivel nincs is gond. A gond azzal van, amiket az első válaszban is írtam. Aki megfelési kényszerből, haszonból, magányból, unalomból, felelősség tudata nélkül, stb vállal gyereket, hát az ne csodálkozzon, hogy nem lesz éppen egészséges a gyerek mentalitása. Mindenki olyanná válik, mint a milyen a környezete, ezt megint kihangsúlyoznám.

Nyilván nem ismerlek, meg nem török senki feje fölött pálcát, de azért azt észre kéne venni, hogy mások hibáztatása és okolása helyett inkább magába kéne néznie midenkinek és tudatosan elfogadni, hogy valami talán velem sem oké, hogy ilyen dolgok történtek. És ezzel sincs gond, csak talán akkor kéne segítséget kérni(hiteles emberektől, nem pedig szomszédtól, meg "barátoktól", meg családtól). Nem mások véleménye számít, hanem a tények. Tényeket meg csak hiteles emberek tudnak adni, mások nem. Ezért is mondtam, hogy szomorú, hogy ekkora sz*r az oktatás. Nem véletlenül tart itt az ország, ahogyan említettem.

Úgyhogy zárásképp megintcsak kihangsúlyoznám, hogy addig, amíg valaki nem érzi magát kellőképen felkészülve, hogy szülő legyen, az ne vállaljon gyereket, mert abból csak rossz fog kisülni. Illetve, ha nincs harmónia a párkapcsolatban, akkor pápá van. Tehát megse forduljon senki fejében, hogy majd akkor biztos jobb lesz. Nem lesz jobb, hanem épp az ellenkezője fog történni.

Nem lesz senkiből tolvaj és hazug, ha egy egészséges környezetben nő fel(tekintsünk el egyes mentális betegségektől, mint pl pszichopata).

Dehogynem.

Egészséges környezet= család, barátok, társadalom. De aki a legtöbbet hat a gyerekre, azt a közvetlen környezete. Az pedig a család. A pszichopatát azért írtam, mert az csak genetikai eredetű felthetően, de annak is van több formája. Szociopata például nem, ott a környezet is jócskán ad azért, hogy olyanná válik a személy.

Nelelésbe az is beletartozik ám, hogy pl valakit b*szogatnak a suliban. A szülőnek meg erre csak annyi a reakciója meg válasza, hogy lesz*rom. Gyerekkor a legmeghatározóbb, megintcsak kihagnsúlyozom. Gyereket meg nem lehet még hibáztatni. Főleg nem ráfogni a dolgokat és a felelősséget hárítani. Ez a "Dehogynem" válasz is annyit jelent, hogy felelősséghárítás van. Semmi érvelés, csak ennyi a válasz. Most meg ne haragudj, de, ha a nevelésben is egy szóval érveltél valamire és nem reagáltál érdemben, akkor nem kell megtincsak csodálkozni a végkifejlettről. Ez a válasz is csak azt bizonyítja, hogy semmi hitelesség nincs mögötte, csak egy vélemény. Aminek sem eleje, sem vége, így nem is számít, mert ez nem tény, csak kifogás.

Olyan rettenetesen hosszúakat írsz, hogy olvashatatlan.

A dehogynem az egy rövid, tömör valasz, hajlandóság nélkül a bővebb magyarázkodásra, vitára.

Dehogynem, IGEN, sajnos előfordulás szerető, óvó csakadban is mert személyiség függő és a személyiséget ÖRÖKÖLHETI bármelyik őstől.

És ekkor születik a "kakukktojás" a családba.

Egyszercsak megjelenik a családban egy pocsék jellem és senki nem érti hogy fordulhatott elő.

Azt írod gének majd hogy nem az ősök.

Feladom, önmagadnak mondasz ellent.

Okoskodsz.

Léptem.

Jó társalgást magaddal!

Gének+környezet. Hányszor kell még leírni? Együttetesen alakítja ki a viselkedést a kettő. Azért írtam azt, hogy olyan nincs, hogy az ősre ütött, mert ez nem így működik. Gén+környezet. A környezet, az meg a közvetlen környezet legfőképp. Azok pedig a szülők. Nem lehet mindent a génekre fogni, mert ilyen nincs. IQ-nak is pl nagyon nagy a genetikai örökletessége. kb 0,7. Ha 1 lenne, akkor 100%-ban gének határoznák meg. De mivel nem így van, ezért a környezet is sokat számít. Az, aki gyakorol, fejleszti magát, az ugyanúgy eltud érni magas szintre, mint aki alapból kicsit több iq-val lett megáldva. De ez nem azt jelenti, hogy ez kifogás, meg ürügy arra, hogy mondjuk valaki elkönyveli magát butának egy adott tantárgyból pl. Nem létezik buta ember, az buta, aki ezt manipulálja saját magába. Illetve, amit hall a környezetében. Ha otthon degradálják, hülyézik a gyereket, akkor mit gondolsz, hogy mit fog hinni magáról felnőtt korára? Gondolom evidens.

Ha azt mondod egy halnak, hogy másszon fel egy fára, de nem tud és ezért állandóan lehülyézik, akkor az egész életét úgy fogja leélni, hogy ő egy hülye. Remélem érted, hogy mire akarok kilyukadni.

"A dehogynem az egy rövid, tömör valasz, hajlandóság nélkül a bővebb magyarázkodásra, vitára."

Erre azért még reagálok. Annyit jelent az egész válaszod, hogy nem értesz hozzá és nem tudsz mivel érvelni. Mivel nincs hozzá tudásod, amivel nincs is gond. A gond annyi, hogy felelősséget hárítassz és másokat hibáztatsz, ahelyett, hogy látnád azt, hogy saját magad vagy az oka a problémáidnak. Nem mások a hibásak és főleg nem a gyerek. :D Szóval vicc, aki tényleg ilyan tudatban él és így próbálja a saját "életképtelenségét", sérüléseit, problmáit másokra kenni.