Kénytelen közületek ápolni valaki a saját szülőjét? Mit gondoltok, mi az a szint, amíg ez elvárható, egyáltalán elvárható, vagy abszolút egészségtelen és káros ránk nézve a saját szülőnket gondozni?

#38

Édes szívem, majd a te gyereked fog segíteni, akit én fogok alkalmazni mint idősgondozó, mert a gyerek helyett a jövőmbe és a nyugdíjas éveimbe invesztálok - míg te szomorúan bámulsz a semmibe, hogy nem látogat a gyerek, akinek tönkre akarod tenni az életét. ;)

50: látom ugyan, hogy direkt trollkodsz, és ezt a többiek is észrevették..

Provokálásbóül sarkítasz a "feléje se néz" és haosnló megjegyzéseiddel.

Elég széles a paletta a feléje se néz és a 7/24 ápolja (feladva ezzel a saját életét) között!!!!

Vannak köztes megoldások is - még ha direkt játszod az eszedet is...

Leendő orvosként, a saját családomat és a kórházban fekvő betegeket elnézve legtöbbször csak kókányolás, amit hozzátartozók a legnagyobb önfeladással otthoni ápolás címszóval végeznek. Embertelennek tűnhet, ha mondjuk a kórházban kikötözik az ágyhoz a demens, idős, önveszélyes embert, de igazából az sem jobb, ha a legnagyobb jóindulattal hagyom a papát sétálgatni otthon, aztán legurul a lépcsőn, mert egyébként alig bír járni.

Az az emberséges, ha méltó körülményeket biztosítok a gondozásra szoruló hozzátartozómnak. Az az ő részéről, velem szemben nem az, ha fel kell adnom miatta a megélhetésem, a saját családom, az emberi kapcsolataim, a testi és lelki épségem. Ha még eszénél lesz a szülőm/nagyszülőm, amikor már nem tudja ellátni magát, akkor biztos vagyok benne, hogy nem fogja ezt elvárni tőlem. Nem ír felül minden mást az életben a szülő-gyerek kapcsolat még a legszorosabb családokban sem. Emberhez méltó körülmények között egy otthonban is lehet élni, ahol szakemberek gondozzák, ha pedig nem adott okot rá korábban, akkor a családtagjai természetesen továbbra is tartanák vele a kapcsolatot.

#57: 10x10 pont neked! :)

Igen, szakmai körkben sem ajánlják a súlyos demens betegek otthoni gondozását.