Kénytelen közületek ápolni valaki a saját szülőjét? Mit gondoltok, mi az a szint, amíg ez elvárható, egyáltalán elvárható, vagy abszolút egészségtelen és káros ránk nézve a saját szülőnket gondozni?

Az itt hőbörgőknek: inkább kussoljatok, ha nem gondoztatok olyat, aki pelenkázásra, fürdetésre, etettésre, stb szorul, úgy hogy nem volt más választásotok. A szülő maga dönti el, hogy akar-e gyereket. Például már elég sokan vannak, akik köszönik szépen, inkább kihagyják. Ha valaki gyereket vállalt, az az ő baja, azt a döntést ő hozta, nem más helyette, s legfőképp nem a gyerek.

Bár nem szülőt, hanem nagyszülőt segítettem gondozni tiniként, szerintem nincs elvárható szint. Egy házban élés, segítés neki (fáthasogatni pl) még ok, de mikor gondozni kell (szóval az alapvető szükségleteit már egyedül nem tudja ellátni) az maga a pokol. Pláne, ha nem csak testi bajai vannak, hanem már befigyel a demencia is. (Nem mindegy, hogy úgy etetsz valakit, hogy csak kanalazod a szájába a levest, vagy könyörögni kell neki órákig, hogy nyelje le azt, amit pár hete még szeretett. Vagy nem mindegy, hogy azt pelenkázod, aki segítséggel fel akar állni, s készségesen nekidől az asztalnak hassal míg kicseréled a pelenkát, vagy a világért se engedi magát felállítani, s erődől ül az ágyon. Az olyanokról meg hogy éjjel leveszi a pelenkát, s odasz*rik a szoba közepére, éjjel elkezd kiabálni, vagy random elindul, s elesik, nem is beszélek) Kikészül az egész család tőle. Nálunk leginkább anyám készült ki, de annyira, hogy gyógyszert is szed az idegeire.

Szerintem az a normális, ha a szülő a gyerekeiért áldozza fel magát és nem fordítva.

A szülő gondoskodjon a gyerekéről és magáról, hogy idős korában ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe (adott esetben ne a leglepukkantabb otthonba kerüljön) mégha ez azzal is jár, ha addigi javait feléli, azaz nem lesz örökség.

Én biztos nem tudnám 24-ben ápolni a szüleimet, inkább erőn felül megfizetném a segítséget két állást vállalva. Hangsúlyozom, hogy nem arról van szó, hogy nem gondoskodnék róluk, ha rászorulnának, de ápolást csak átmenetileg vállalnék.

Igaza van a #8-nak!

EGyrészt nem is lehet egyetlen személynek 24 órában ápolni - másrészt mi lesz az ő saját családjával...??? Otthagyja a férjét-gyerekeit??

Itt nem lehet általánosan válaszolni egyébként sem!

#12: EGyetértek!

EGy súlyos demens ápolásában belerokkanhat egy "laikus" ápoló. Mi lesz vele később? Ha 40-50 évesen rámegy az egészsége? :-((((

Én addig "gondoztam" a nagymamámat, ameddig belefért a munkám mellett. Utána idős otthonba költözött.

Szerintem addig elvárható, ameddig nem kell miatta feladnod a saját életedet.

Kedves hozzászólók, olvassátok vissza, miket írtok, hogyan beszéltek más emberi lényekkel. Szörnyű ezt látni, senki sem érdemli meg, hogy így beszéljenek vele. Úgy beszéljetek másokkal, ahogy ti is szeretnétek, hogy felétek forduljanak.

És - vitakultúra: attól még, hogy más véleményen van, mint te, nem kell "anyázni". Joga van mindenkinek a véleményéhez.