Borderline anyától mire lehet számítani?

Elmesélem neked akkor. Az első "társalkodónő" kiegyensúlyozottnak mondott holott meséltem neki a szélsőséges hangulatingadozásaimról, a hullámvasút effektusról. Erre azt mondta, hogy normális.

Második "társalkodónő": Pepitában azt mondta amit az első, kiegészítve azzal, hogy olvassak önsegítő könyveket (csak erre érek rá semmi másra).

Harmadik "társalkodó": Ez egy egyetemi társam volt (Debreceni Egyetem), de már végzett srác volt. Kitöltette velem szóban azt a hosszú tesztet, neki is elmondtam a tüneteimet. A tankönyvéből (!!!) olvasott, hogy vajon "mi bajom" lehet. Tudod hogy engem a főorvos hogy rúgna ki mint macskát szarni, ha a műtéttani tudásomat a betegnél tankönyvből olvasnám ki?? Repülnék mint a sólyommadár.

Bipoláris depresszió meg gyógyíthatatlan, és az embernek élete végéig gyógyszert kell szednie. Talán, kihangsúlyozom talán! tünetmentessé válhatunk. Erre nem elég a tingli-tangli teadélután egy pszichológussal. Ez a három remek "szakember" az életemmel játszott, ha nem hallgatok magamra hogy menjek el orvoshoz is, lehet felakasztom magam. Ennyit a nagy pszichológusaidról.

#42

Azta, díjnyertes pszichológus lehetsz, a betegeiddel is így beszélsz? Remélem magadat is kezelteted, ha emberekkel foglalkozol.

Nekem mondjuk normális pszichológusom volt, mert tovább küldött orvoshoz és nem a kamu kompetenciáit firtatta a témához. Értett hozzá, de az én számomra nem eléggé, ez tény volt, mert nem értett néhány dolgot velem kapcsolatban, de nem is próbált belemagyarázni valami baromságot egoból, hanem tényleg segíteni akart, nagyon tisztelem őt.

Jóra ne számíts. Anyám is mentálisan beteg, diagnózisa nincsen, mert szerinte neki nincsen baja, de olyan borderline beütése van. Agresszív, depressziós, paranoiás, teljesen kiszámíthatatlan.

Pszichiátriai eset lett belőlem. Nem részletezném, annyi elég hogy k#rvára elfuserált vagyok. Szerintem teljes életet sosem fogok tudni élni.

Ha tényleg ennyire durva, akkor menekülj a gyerekkel.

Nem olvasom végig a kommenteket, az én anyám hisztrionikus és senkinek nem kívánok egyetlen egy vele eltöltött napot sem. Mindenféle bűntudat nélkül gázol át mások érzelmein, nem tartja tiszteletben a másik ember határait, mindenkit kibeszél és megbánt, mellette patológiás hazudozó, az izgalmasabb sztori érdekében képes nem kicsit ferdíteni a valóságon. Mindenen drámázik, olyasmin is, ami alapesetben egy közömbös reakciónál nem ér többet, ez pedig az őrületbe és a depresszióba tudja kergetni az embert egy idő után. Túl sokat nyávog, egész gyerekkoromban én voltam a felnőtt.

A borderline-ról nem tudok nyilatkozni, de súlyos személyiségzavarral nem lenne szabad gyermeket vállalni. Garantáltan pszichoterápiára szorul majd szerencsétlen.

Nekem 4 évembe telt, mire feldolgoztam az anyám okozta sérelmek egy részét, és még sok minden hátra van.

41: én valahol megértelek. Többféle pszichológus van, van a mezei pszichológus, akinek mesterképzése van, és legfeljebb csak tanácsadóként tud elhelyezkedni, nem ért a mentális betegségek kezeléséhez. A mesterképzésre épül a klinikai szakpszichológusi és a pszichoterapeuta szakvizsga, ők már jogosultak személyiségzavart kezelni. De a borderline még a legelismertebb szakemberek számára is kihívást jelent, ezért olyanhoz nem érdemes elmenni, aki friss diplomás, mert nincs sok tapasztalata.

Én is voltam már több fura pszichoterapeutánál, az egyik valamiért pszichiátert játszott magából, és fingja sem volt arról, hogy hogyan kezelje a bajomat. Sikeresen újratraumatizált. Volt olyan is, aki félrediagnosztizált.