Van aki tényleg megbánta hogy nem lett gyereke?

Szerintem a gyermektelen az elet legjobb részéről marad le. A legnagyobb boldogságról.

A gyerektelen szerint gyerekkel az élet csupa kín.

Egyik így látja, a másik meg úgy.

Igaza van mindkét oldalnak. Nekem volt, amikor még nem volt gyerekem, hát fele annyi bajom nem

volt, mint most. De oda nem adnám semmiért, meghalnék érte szó nélkül.

Tiszta szerencse, hogy ebben mindenki maga dönthet :)

Aki akar szül, aki nem akar, nem szül. Az az igazi tragédia inkább, amikor nem lehet annak, aki nagyon akar, meg ha terhes lesz és meg kell tartania annak, aki nem akarja.

#20 Hát én nem unatkozom egyáltalán, nem tudom, honnan veszed ezt. Azt unnám, ha pesztrának használnának.

N

Kérdező, ha már kérdésként felmerül ez benned, akkor inkább ne.

Gyereket szülni őrült szívás, minden értelemben. Anyagilag, testileg, egzisztenciálisan. De mégis, a legtöbb emberben ott van az a nagyon is ösztönös vágy, hogy megelje azt, amikor először meglátja a kis arcát, kezecskét, ahogy szeretgeti, ölelgeti. Az tényleg mindent megér.

Ha már mérlegelni kell, ha ez a vágy nem magától értetődő, akkor nem kell gyereket vállalni. Megteszi azt más, bőven elegendő, így is sokan vagyunk :)

22

Ugyanezt tudom elmondani a gyermekesekről. Hálás vagyok anyámnak, hogy megszült és felnevelt, de annak ellenére is, hogy állítólag ő mindig is babázni akart, néha komolyan sajnálom, mennyi dolog maradt ki az életéből miattam. Örülök, ha ő nem bánta meg, én viszont nem bírnék ebben a tudatban élni.

Remélem, a gyerekeidet nem neveled arra a dogmatikusságra, ahogy megnyilvánulsz azért. Attól, hogy másképp érzem magam boldognak és mást tartok veszteségnek a saját életemben, mint te, nem jelenti azt, hogy kevésbé vagyok boldog, mint te. Főleg hogy általában a gyerekesek böfögik oda kéretlenül ezt a látszatsajnálkozást. A jó bornak nem kell cégér, ha olyan jó móka lenne a gyerekezés, nem jelenne meg minden gyermektelenekkel szóló téma alatt egy valag gyerekes propagálni a tevékenységét.

#22 Én nem látom kínnak a gyerekesek életét. Azt látom hogy sokan alkalmatlanok, mert nem fogták fel hogy mit vesznek a nyakukba, hogy a gyereknevelés nem olyan hogy kinyomom a babát és utána majd gondoskodik rólam ha öreg leszek. Az egy emberi lény, igényekkel. Sajnos a gyerek issza meg a levét a legtöbbször.

A baj az, hogy sokan azért vállalják mert nagy a nyomás a család részéről és utólag meg már csak próbálják a fejüket a víz felett tartani.

Plusz a mai állapotok közepette milyen jövőt biztosíthatsz a gyereknek? Lehet hogy 20 év múlva egymást fogják lőni az emberek a vízért meg ennivalóért.

20 az is vicces, milyen a nagyszülők mondják az unokának sunyiban, hogy ne házasodjon és ne akarjon gyereket... Nekem is folyamatosan ezt mondta nagyanyám. Apám is megbánta, okkal oldalazott ki, mikor kamasz lettem... A legtöbb elvált férfi megbánja egyébként.

Sokkal több az ilyen eset és ez sokkal szomorúbb.

Sokkal szarabb, ha neked nincs apád, mert megbánt téged, mintha neked nincs gyereked, mert megbánnád.

De azt se kell elfelejteni, hogy nagyot fordult már a világ. Régen 20 évesen szültek, ma meg 30 éves korukig tanulhatnak, utazhatnak, élhetnek a férfiak és a nők is, építhetik a karriert, az egzisztenciát.

Teljesen más, ha ezután jön a baba.