Van aki tényleg megbánta hogy nem lett gyereke?

35 éves nő vagyok, nincs gyerekem, nem szeretnék és nem bántam meg. Néha eszembe jut hogy milyen lenne ha lenne, de nincs égető vágyam hogy szüljek. A párom 40, ő sem szeretne.

Te 25 évesen még semmiről nem maradtál le, másrészt meg ha egyáltalán nem szeretnél gyereket, abban sincs semmi rossz. A szüleid részéről helytelen hogy követelik rajtad az unokát. A gyerekvállalás olyan döntés amit magadnak és a feleségednek kell meghozni amikor ti készen álltok rá lelkileg, anyagilag stb.

Nekem nem lehet, szóval biztosan nem lesz, meg már a kor miatt sem.

Nem mondom, hogy nem hiányzik. De szerencsére nem keseredtem meg. Boldogabb vagyok így is sokaknál, akiknek van gyerekük.

Ha elnézem a velem egykorú, vagy akár sokkal fiatalabb nőket, akiknek van gyerekük, hát nem irigylem őket. Folyamatos stressz az életük, gyerekek, unokák, menyek, vők... Saját életük nincs, a családjukét élik, megöregedtek, egészségügyi problémáik vannak. Egy percig sem bánom, hogy ez kimaradt az életemből.

N

Nagyon más lesz a válasz, ha valaki 60-70 évesen ismeri be (itt nem fogja, lehet magának sem), hogy jobb lett volna gyereket vállalni, mert akkor nem érezné magát egyedül, nem unatkozna, lenne unoka stb.

Akik ktt irogatnak 30-40 évesel, azok nem érzik a súlyát, hiszen a saját döntésüknek érzik, még megtehetnék. De később már oda a lehetőség is, ebbe sokan megkeserednek.