Van aki tényleg megbánta hogy nem lett gyereke?

40 éves nő vagyok és még nem bántam meg. Valószínűleg idős koromban sem fogom, mert mindig is el tudtam magam foglalni. Szeretem a nyugit az egyedüllétet. A férjem is hasonló beállítottságú.

Egyébként elég elmenni hétvégén bevásárolni, na amit ott látsz az lehoz még az életről is.

25 vagy, nem 45 :D

Ezen még baromi korai agyalnod. Most nem akarsz gyereket, lehet, hogy 10év múlva viszont igen. Ezt kell megértetni a családoddal. Fiatal vagy, ráérsz

Nem.

És egyébként is, ha megbántam volna, az kinek lesz rossz? Csak nekem, amivel együtt tudok élni, mert van egy csomó más dolog, amiben ki lehet teljesedni még úgy is, ha nincs vér szerinti gyereked: lehet tanítani, gyermekekkel való munkát végezni, lehet örökbefogadni, van egy csomó elvált ember, aki bizonyára hálás lenne érte, ha az új partnere sajátjaként szeretné a szeme fényét.

Ha azt bánom meg, hogy gyerekem van, az már nem csak nekem rossz, hanem neki is. Két életet szúrok el minimum érzelmi szinten, de inkább más szempontból is. Főleg, hogy a gyerek mellett sok más dologtól is elesek, tehát egyre több a megbánni való...

Én minden hasonló élethelyzetben azt mondom, hogy ha bizonytalan vagy, de sietned kell a válasszal, akkor az egy automatikus "nem".

Na jó, de a családos lét nem a hétvégi bevásárlásról szól.

- ünnepek

- megélni a nagyobb életeseményeit pl ballagás, diploma, stb

- gondoskodni valakiről majd később ő rólad

- látni a párodat és saját magadat a gyermekedben

- testvéri szeretetet megtapasztalni

- tanítani valakit

- látni ahogy szerelmes lesz, családja lesz

- látni a párod szeretetét a gyermeke iránt

Ez csak pár apróság az élet sokszínűségéből, amiket nem lehet összehasonlítani semmivel, hiszen vagy van vagy nincs.

Aki nem tapasztalt meg, annak persze hogy nem hiányzik, nem tudja miről marad le.

Én 28 vagyok, még nincs gyerekem, de majd egyszer szeretnék.

“Az hülye aki nem szül gyereket és főleg hogy nem bánja meg”

Az a hülye, aki nem képes elfogadni mások döntéseit, mindenáron meg akar győzni a saját álláspontjáról.

7

Neked. Nekem ezekről szól

-ünnepek: olyan, mintha dolgoznál gyakorlatilag, a valagad nem tudod letenni vendégségben sem, mert gyerekezni kell, ha mentek valahova, folyamatos készenlétben vagy, nem tudsz rendesen pihenni akkor sem, mert valaki vagy rosszalkodik, vagy nyűgös vagy túl hangos, nem tudsz bemenni csomó helyre, mert a gyereket nem érdekli, elfárad hamar, cipelteti magát, nem tudod egy percre sem magára hagyni a következő minimum 5 évben

-a saját életed jóformán szünetel, szakmailag megrekedsz a fejlődésben és örülsz, ha fel tudsz zárkózni, a folyamatos fáradtság miatt nem bírsz koncentrálni, nem tudod normálisan végezni a munkád, mert hol beteg a gyerek, hol hamarabb kell érte menni, a szülés szétbassza a tested és visszaállni is kín a sportra (még apaként is), minden szünetel, amíg a gyereked felnő annyira, hogy alkalmas legyen sikeresen teljesíteni. Te addig nem feltétlenül fogsz. A párkapcsolat is sokkal nehezebb, több feszültség, több egyeztetés, kevesebb intimitás.

-folyamatosan felelős vagy a gyerekedért, nem mehetsz csak úgy valahova, köt az iskola, köt az alvásidő, köt minden. Tök jó a gondoskodósdi, de ha lebetegszel, minden úszik, ha a szüleiddel van valami, nem tudsz ketté szakadni, akkor sem, ha a párod helytáll. De ha nincs ott, mint ahogy nagyon soo ember mellett nincs ott, akkor kegyetlen a helyzet. Felelsz másokért, azért, hogy másokat ne háborgasson a gyereked, félted és vigyázol rá, közben a sötétben tapogatózol, hogy épp rontasz vagy javítasz a helyzeten, mikor valamit engedsz vagy nem.

-fogzás hiszti, hasfájás hiszti, éhség hiszti, dackorszak, kamaszkori hiszti, mikor a saját gyerekednek lúzer vagy és öreg, mert a kortársak a fontosak, mikor olyanokat mond neked és olyan dolgokkal él vissza, hogy padlót fogsz, mert nem érzi a súlyát...

-küzdeni azért, hogy el tudd indítani, hogy össze tudd rakni lelkileg és anyagilag is a megfelelő életet neki, milliókat költeni rá, hogy normális életet élhessen úgy is, hogy nincs elkényeztetve. Cipelni edzésre, szakkörre, megfelelő iskolát választani, ha bántják vagy beilleszkedési problémája van, azt is kezelned kell, ha lesz párkapcsolata, akkor is ott lesz benned az ideg, hogy nem csinál-e hülyeséget benne idejekorán, hogy mikor elkezd élni, nem megy-e a jövője rovására, mindeközben te már öregszel és egyre kevésbé tudsz a segítségére lenni. És kirepül, maga után hagyva azt a valószínűleg üres és romos életet, amit sok házaspár tapasztal. Amiben feltűnnek azok a dolgok, amiket a gyerekkel pörgés eltakart...

Kevés embernél tart ki az idill. Persze, az általad említett pillanatok során lehet, hogy hálás vagy azért, hogy szültél, de én ugyanannyi esetet tudok felhozni, amikor átkoznám a gondolatot is, hogy gyereket akartam.

Szintén 28 vagyok, amint tudok, sterilizáltatok, nem való ez nekem.