Miért borult ki ennyire a hugom hogy lesz kistesónk?

Hiába mondod, attól, hogy házasság van, gyerekek vannak, nem feltétlenül kellemes meglepetés mégegy gyerek. Negyven körül már nagyobb a kockázat a terhességgel. Mondjuk én ezt mindennek mondanám, csak kellemes meglepetésnek nem, hogy nem egy tudatos döntésből adódóan kell kezelnem a testvérek közti korkülönbséget, hogy nem egy tudatos döntés miatt kell vállalnom azt, hogy mi van, ha a gyerek betegen születik abból adódóan, hogy idősebb vagyok, hogy a koromnál adódóan nagyobb az engem érintő kockázat. És mondom, nem egy tudatos döntés miatt alakult így, hanem azért mert az esetleges klimax miatt nem volt gyanús a kimaradó menstruáció. Így már konkrét nincs választása a szülőknek, főképp az anyának. Ha nem akarnák fixen bevállalni, akkor is muszáj lenne, mert elvetetni már lehet, örökbeadás nem hiszem, hogy opció, mert egyrészt kilenc hónap terhesség után fájdalmas lépés lenne, másrészt hogy nézne ezután a két idősebb gyerekek szemébe?

És akkor ugyanúgy anyagiak, akár belefér, akár nem, megváltoztatja a terveket egy új utód.

Meg gondoljunk bele, nagyjából húsz éves koráig fixen nem lesz önálló a gyerek annyira, hogy legalább magát eltartsa nagyjából, de ez inkább plusz még pár év lehet, ha továbbtanul. Egyrészt mire annyi idős lesz a gyerek, addigra a szülők hatvan körüliek lesznek, nagyobb lesz a generációs szakadék, mint a már meglévő gyerekeknek annyi idősen, ami akkor is okozhat nagyobb konfliktust, ba a szülők fiatalosabbak. Másrészt az alsó hangon húsz évnyi kötelezettséget tudatosan tervezi meg az ember ideális esetben, és nem csak úgy jön, hogy hopp egy kis kellemes meglepetés, mert azért abból nehezen sül ki jó.

Hát pont ezaz, hogy a szülők se döntötték el, mert túl későn derült ki. :D

De egyébként nem az a kérdés, hogy a kérdező testvére dönthet-e a kérdésben, hanem az, hogy miért lehet kiakadva. Most ha az anyám kockára teszi bármi miatt is az egészségét/terveit, attól én még aggódhatok miatta, független attól, hogy van-e beleszólásom az adott dologba. Vagy jelenesetben a születendő gyerek miatt is lehet aggódni. Pl ha nekem most születne egy testvérem, lehet arra gondolnék, hogy a testvéremnek milyen rossz lesz, hogy anyámék kevesebb időt töltenek az ő életében, mert mondjuk mire eljön az idejük, addigra én leszek ötven, az én részemről jött unokákat megismerte, mély volt a kapcsolat, míg a sokkal fiatalabb testvérem későbbi gyerekeinek nem volt annyi idejük a nagyszülőkkel.

Tehát ebben a szituációban azért sok minden miatt ki tud borulni az embernek már meglévő gyereke, akár saját maga miatt aggódik, akár a szülők miatt, akár a születendő testvér miatt, akár a születendő testvér leszármazottai miatt vagy ezeknek bármilyen kombinációja.

74!

Vagy de. Simán lehet hogy ismerve a kislányt, inkabb azt mondták, hogy elkéstek.

De ha nem volt volt beszélve az újabb gyerek ötletről, akkor nem tudhatták előre ezt a reakciót, tehát nem lett volna okuk hazudni. Másrészt ne vicceljünk már, ha én tudatos döntést hozok, akkor megmondom, hogy én hoztam egy tudatos döntést, másnak nincs beleszólása, nem pedig kamu dumákkal mentegetőzök, mint 12 évesen, hogy dehát nem vettem észre, hogy van házi feladat.

Amúgy meg ha kamu dumákkal mentegetőzök, akkor csak én tudom az igazságot, a másik fél nem, tehát nem kell meglepődni, hogy a másik úgy fog viselkedni, mintha az én hazugságom lenne az igazság. Nem jogos azon hepciáskodni, hogy dehát én hazudtam, a másik miért viselkedik úgy, ahogy logikus lenne abból adódóan, ami a valós szituáció. Ha azt mondják a kérdező testvérének, hogy nem volt tervezve a gyerek, akkor a kérdező testvére azt fogja hinni, hogy tényleg nem volt tervezve, és a szülők se hoztak felelős döntést.

Kistini kortól az van beleverve a gyerekekbe, hogy ha szexelnek védekezzenek, mert egy nem kívánt terhesség tönkre teheti az életüket (meg a gyerekéért és az egész családéért is).

Erre meg egy tini azzal szembesül, hogy pont a szülei voltak ilyen felelőtlenek...