Miért borult ki ennyire a hugom hogy lesz kistesónk?

50es, képzeld van gyerekem és nem, nem sózom más nyakába. Ha meg nagy ritkán igen, az fizetett segítség(bébiszitter). Magamnak szültem nem másnak, azt hittem ez természetes.

Ha nem kell vele konkrétan foglalkoznia, akkor is zavarni fogja. Amíg nem tud járni, addig ordít, mindenki körülötte ugrál, szoptatás, pelenkázás, fürdetés. Mikor már nagyobb, visít, rohangál, felforgatja az egész házat, mindent összeken, összefirkál. El kell zárni előle mindent, mert tönkreteszi. Barátok, barátnők nem jöhetnek egy ilyen bolondokházába, tanulni, pihenni meg végképp nem lehet. Sajnálom szegény kislányt, nehéz lesz neki. Remélem, valahogy le tud lépni onnan.

Gondolom onnan veszi, kedves momzilla, hogy ő tervezte a gyerekét, és nem 40x évesen csúszott be.

Nekem kell begurulni momzilla! Én nem szeretnék gyereket, köszönöm!

Akkor mi a probléma momzilla? Nem értelek sajnos.

Kérdezőnek csak annyit, hogy most jobb békén hagyni a húgodat, minden közeledési, rábeszélési kísérlet csak olaj a tűzre. Talán idővel valamennyire megnyugszik, de fel kell rá készülni, hogy a viszonyotok valószínűleg végérvényesen megváltozott.

Anyukám 43 éves volt,amikor becsúszott a kisöcsénk, én 14, tesóim 16,18 évesek voltak. Nem, a szüleim nem fogyatékosak, csak anyám már klimaxolt, rendszertelen volt a menzesze, azt hitte többet meg se jön már neki. Nem beszélték meg velünk, hogy mi mit akarunk (nem is értem miért kéne, nem az én testem, anyámé. Ha költözésről van szó pl, az nyilván ránk is tartozna, de a gyerekvállalás az kizárólag az adott párra tartozik csak). Közölték, hogy kistesónk lesz, mi pedig borzasztóan örültünk. Anyám élete lehet felborult ideiglenesen, de a miénk nem, akkor foglalkoztunk vele amikor kedvünk volt, semmi sem volt muszáj vagy kötelező. Tudtunk tanulni, aludni, tudtunk barátokat át hívni, még külön örültek a tesómnak is, egy pár éves gyerek halál cuki és vicces tud lenni. Szóval nem értem ezt a negativitást, nem kell rögtön a legrosszabb forgatókönyvet elővenni. Amikor én vártam gyereket, akkor is kaptam a "tanácsokat", hogy úristen ilyen meg olyan szar lesz, felborul az egész életem, férjemmel fasírtban leszünk stbstb. Azóta is várom, hogy szar legyen, de még nem lett. :D