A te gyerekkorodban megengedett dolog volt az ilyen, te hagynád a te gyerekednek?

Nekem erről inkább az jut eszembe, mintha otthon éheztetek volna vagy nem kaptál volna megfelelő mennyiségű és minőségű kaját, hogy még a zsebpénzed is kajára költötted. Ezeket nem a zsebpénzből kellene megvenni, hanem alapnak kellene lennie szerintem,hogy otthon jól laksz. Ha meg nem tudnak a szüleid jól lakatni,akkor hiba volt a gyerekvállalás.

Am én ha a gyerekemnek az lenne a vágya hogy bevágjon egy pizzát,nem venném el tőle,inkább sütnék neki házit vagy ilyesmi,vagy én vennék neki egy jobb minőségű jégkrémet.

84 ez nem az éhezésről szól, pont ellenkezőleg. Az a lényeg, hogy nem tud nyugodtan leülni és élvezni az ételt, mert rögtön ott vannak, tartják a markukat és keltik a bűntudatot.

A coclizmusba, mikor tényleg szökőévente látott valaki banánt még azt mondom oké, hogy mindenki szeretne kapni belőle, de most? Ha valaki lusta 50 métert sétálni tetszőleges irányba a legközelebbi kisboltig, hogy vegyen magának valami nasit, az meg is érdemli, hogy ne kapjon. Gyerekek esetében sem baj, ha már kiskorában megtanulja, hogy nem minden róla szól és nem minden az övé.

Hu de nagy vita lett belőle. :D

Nálunk édesség osztáskor, pl Mikulas, nyilvan megehetted egyedul akar az egesz csomagodat is. De nem ez volt a szokas. Hanem az, hogy tesommal uzletelunk, ki melyiket nem szereti, csereljunk, stb. Apum is bejott mindig, na mi a kidobando edesseg? Amit mi nem szerettunk, az mindig az ove volt.

Anyum is nagy edessegfalo, kulon kis raktara volt. Ha epp nagyon fajt a fogam valami edesre, odamentem, megettem azt amit ott talaltam. Egyszer nem volt vita belole, mert nyilvan nem az osszeset ettem meg. Hmm, aztan ott van minden egyeb, pl gyumolcs, azt is mindig a sajat penzembol is ugy vettem, hogy vettem mindig pluszba, hatha mas is akar enni. Ha volt otthon egy szem narancs, meg akkor is korbe futkostam a hazban, hogy ker belole valaki?

Ajandekkent pedig, ha csak en kaptam ennivalo ajandekot, MINDIG megkinaltam belole mindenkit, legalabbis a testveremnek mindig jutott belole. Nem kertek, magamtol is adtam. De ha kertek volna, nem sertodtem volna meg.

En a gyerekeimet is erre fogom tanitani. Megenni egyedul orom, de megosztani meg nagyobb.

Nekem mindenen osztozni kellett, nem csak az édességen. Egy eset nagyon megmaradt bennem. Talán 5-6 éves lehettem, egy rajzversenyen nyertem egy ilyen papírbabás hercegnős könyvet (ki lehetett venni belőle 4 hercegnőt meg ruhákat amikkel lehetett őket "öltöztetni"). Kettőt kötelezően oda kellett belőle adnom a húgomnak, ráadásul ő választhatott. Már akkor is volt bennem egy ilyen "ba_dmeg" érzés, csak akkor még nem tudtam ilyen szépen megfogalmazni. =D

Én irigy dög lettem, pont azért, mert soha semmi nem lehetett csak az enyém. Most már rég felnőtt vagyok, de úgy vagyok, osztozkodjon a f_szom. Ha én meg tudom venni magamnak akkor más is.