A te gyerekkorodban megengedett dolog volt az ilyen, te hagynád a te gyerekednek?

Igen, sugallták. Én szépen megköszöntem, és elvonultam vele, legyen az fagyi, csoki, banán, stb. Senkinek se adtam, az az enyém volt.

Amikor meg jött a szöveg, hogy "illendő lenne megosztani", én visszaszóltam, hogy ez az én ajándékom, ha akarok, megkínálok vele bárkit is, ha nem, nem.

Volt sértődés, de ilyen az élet.

Ha kaptam, megosztottam, nem kellett mondani, de szerencsére csak a tesómmal kellett. Vele a mai napig szívesen megosztok bármit. De több emberrel nem szeretek. Körbekínálsz egy zacskó csipszet, minden disznó kivesz magának, neked meg marad 2 darab.

Engem nem zavar, ha kell mindenkinek vennem fejenként egy egész zacskó csipszet, amit csak ő ehet meg, ez lenne az ideál. De ha magamnak veszek valamit, akkor azt terveztem, hogy magam is eszem meg. Joey nem ad a kajájából.

Mi is mindent megosztunk egymás között a családban. Ha olyasmit eszek amit más szeret és tudok vinni haza belőle akkor is gondolok rájuk és veszek.

Ha egy doboz fagyit veszek akkor adok a többieknek, nem az egészet eszik meg úgysem.

Én amit a zsebpénzből vettem sosem kérték el, vagy mondták osztozzak magamtól adtam belőle. :)

A gyerekeim is így gondolkoznak szerencsére.

Azt osszon meg az ember, amit szeretne.

Általában nem gond az osztozkodás, szívesen adok a többieknek.

Általában a pizzára voltam allergiás, hogy na egy vagy kettő szelet anyuna és apunak. Utáltam, mert sokszor így 2-3 is hiányzott, én meg kevés fajta pizzát eszek meg ergó,kevesebb finom falat maradt, így szüleim hiába kínáltak a sajátjukból, nem kellett, mert nem szerettem.