A te gyerekkorodban megengedett dolog volt az ilyen, te hagynád a te gyerekednek?

Próbálták sugallni, meg a szülinapi csokikat a “közös” tárolóba tetetni; csak valahogy már két nap múlva sem volt ott amit odaraktam, szóval egy idő után mint a kis hörcsög vittem fel és rejtettem el mindent a szobában.

Ismerősi körben vizsgálva, akire nagyon erőltetve volt (főleg úgy, hogy a szülők esetleg látványosan nem osztozkodtak, csak a gyerektől várták el), ott jobban rá vannak feszülve a témára felnőttként is

Nálunk olyan eleve nem volt, hogy csak egyikőnk kapott édességet... Mindhárman kaptunk csokit, chipset meg akármit!

Ha valamelyikőnk szülinapja volt, se egyedül zabáltuk fel a tortát vagy sütit, hanem mindig gondoltunk a testvéreinkre is!

Szerintem ez olyan alap dolog!, Egy épelméjű gyerekben van annyi jóindulat, hogy nem zabálja be a finomságokat a testvérei elől!🙄

Ha egy gyerek ilyen, abból nagyon "jószívű" felnőtt lesz...

Családon belük az ajándékba kapott csoki és egyéb ehető dolgok mind az ünnepeltnél vannak, de egyértelmű, hogy mindenkit megkínálunk belőle, így közösen esszük meg.

Zsebpénz annyira nálunk nem szokás, ünnepekre rokonoktól kapott pénz van. Ezek általában nem kajára mennek, hanem nagyobb dologkra gyűlnek, így itt nincs ilyen dolog.

Baráti társaságban mindenki megkínál mindenkit és kb minden közös.

Ha olyanokkal vagyok, akikkel nincs szoros kapcsolatom, akkor nem szoktam elfogadni semmit és kínálgatni sem nagyon. Nem viszek olyan dolgokat, amiket annyira osztogatni lehet, ha meg igen, akkor nem akkor eszem meg, amikor körül vagyok véve emberekkel (zavar, kellemetlenül érzem magam ilyen helyzetben). Nem azért viszem, hogy másnak adjam (akit nem is ismerek annyira) és valószínűleg ő sem ezért.

Ha egyszer esetleg lesz gyerekem, akkor hasonló módon szeretném ha gondolná a dolgokat.

Sokan azt írják, hogy náluk nem az irigység a szokás. A kérdező kiírásából szerintem nem igazán az irigységen van a hangsúly, hanem hogy nem is engedték volna neki, hogy ne adjon másnak abból amit vett/kapott. Itt e miatt pont hogy a másik oldalról van éreztetve az irigység.Ha ráerőltetjük a gyerekre, hogy akarata ellenére adjon abból amit például ő vett, ez nagyon a visszájára fog elsülni.

Például a kettes válaszoló mondata: "Nálunk is osztozni volt szokás, nem irigykedve felzabálni egyedül mindent."

Nekem rohadt fanyarúan esett volna, ha ilyet vágnak a fejemhez, mert valószínűleg nem az járt volna a fejemben, hogy én direkt megzabálom és másnak meg nem jut, mégis ilyen csúnyát szólnak. :D Nem azt kell éreztetni a gyerekkel, hogy azért kell másnak adnia, hogy "ne ő zabálja fel az egészet", tehát hogy ne neki jusson mind, hanem hogy azért akarjon osztozkodni, hogy mindenkinek jó legyen.

Ez meg, hogy most ha a gyerek vesz valami a saját pénzéből megeheti-e egyedül, hát sok mindentől függhet. Hány éves az a gyerek? Ha 17 évesen a diákmunkás pénzéből rendel magának egy pizzát, egye meg ahogy és amikor szeretné, de ha általános iskola második osztályba a suliból hazafelé menet vesz 10 féle cukrot az összes zsebpénzén (amit nyilván tőlem, azaz a szüleitől kapott), lehet rossz ötlet hagyni, hogy csak úgy megzabálja. :D Mondjuk én elraknám inkább neki későbbre, hogy tanuljon mértékletességet.

Szerintem is ez nagyon sokrétű kérdés.

Doboz fagyi, pizza eleve nem ajándék, a szülinapi buli része, meg szokás osztani. Ha benevezel 15 évesen egy 15kg-os dinnyére azt ha nem akarod, hogy rád romoljon és ha te ezt nem is gondoltad át, akkor is érdemes volt szétosztani.

Ha átgondolod minden egyes sztori ugyanúgy a testvéreid születésnapján is előfordult, te is ettél a tortából, fagyiból, a rántott hús sem csak az ünnepeltnek készült. Ilyesmit kár felhánytorgatni!