Ha te lennél a gyerekünk, mit választanál?

1.

Van tesóm, de nagyon különbözünk, nem vagyunk egymás legjobb barátai stb, szóval a te esetedben sem lenne 100%, hogy életre szóló élményt, barátot adsz a gyerekednek. Lehet, hogy egy nyűgöt kap a nyakába. Akkor már inkább az első verzió.

2.

Ami van ház pluszban kiadni, azt a pénzt félre tenni és venni másik lakast. Meg ha hitelt is kell felvenni, azt a lakást is kilehet adni és akkor "ingyen" lesz 1 plusz lakasotok. Ha csak a lakás a probléma akkor ez egy jó megoldás lehet. Nagy segítség lesz az ha felnonek és legalább 1 bitros lakás lesz a fejük fölött.

Egyértelműen a testvért. Imádom a testvéreimet, úgy gondolom, nélkülük most nem lennék az, aki. (Sok szempontból, az élet minden területén motiváljuk egymást, így sokkal jobb vagyok mind tanulmányi, mind hobbik szempontjából, mintha ők sosem lettek volna. Ezen kívül még rengeteg dolog. Mindig volt kivel játszani, megtanultam korombeliekkel szocializálódni, állandóan osztozkodni, cinkostársaim voltak, volt ki megvigasztaljon, ha a szüleim leszidtak stb.)

Az anyagi biztonságot felnőtt korban a tanulmányaimmal alapozom meg, ezt kell támogatnia a szülőknek.

Én könnyen választanék, de az írásod alapján te/ti jobban járnátok egy gyerekkel. Ne mások miatt vállaljatok még egyet.

társadalmi nyomásra akarsz két gyereket szülni, mert kettő kell, és közben ugyanezen társadalom nyomására akarsz mégiscsak egyet, mert manapság valamiért már nem is számít szülőnek, aki nem vesz a felnőtt, önálló "gyerek"nek egy lakást... mondanám hogy amíg fel nem nősz és nem lesz önálló véleményed, ne vállalj egyet se, de úgy hallom ezzel már elkéstem.

(btw testvérem van, lakásom nincs, és nem is igazán értem, miért kéne az anyáméknak gondoskodnia a pénzügyeimről, felneveltek, taníttattak, most huszonpár évesen már képes vagyok dolgozni, ennélfogva az eddig rám szánt kiadások megtérültek, nincs szükség további összegeket beledolgozni a projektbe. majd ha akarok lakást, szerzek magamnak, nem anyuci szoknyája mögül kérlelem apucit, hogy vegyen egy lakást, ahogy gyerekként pónilóért lobbiztam(pónit se kaptam, mai fejjel felfogható okokból))

1-es választanám.

Nekem amúgy van testvérem, de nem vagyunk jó tesók egyáltalán. Amikor anyám meghal, a 2 szobás panel lakását el kell, hogy adjuk, és felezni fogunk. Gondolhatod, mire lesz elég.