Baj a régimódi nevelés?

:D Elcsépelt, de igaz: gyerek előtti elveiket hogyan dobjuk a kukába a gyerek után.

Majd térjünk vissza rá, ha első osztályos lesz.

Ugyanezt csináltuk mi is, amit te. Semmi kütyü iskolás korig. Max egy kis tévé. De egy két kedvenc mese volt, de nem lógott egyáltalán. Hordtam kerekítőre, zenebölcsibe, majd zeneoviba, 3 éves koráig otthon voltam vele, egy csomót foglalkoztam a gyerekkel, nemcsak gyereknek való játékot játszottunk, hanem bevontam a konyhai teendőkbe, 6 évesen már tudott nokedlit szaggatni, és kigombócolta a fasírtot.

Mindenféle zöldséget, gyümölcsöt megevett, rettenetesen büszke voltam rá.

Minden este mesét olvastam neki, imádta a könyveket, szülinapra, karácsonyra könyvet kért.

Te, én olyan szuperanyának éreztem magam, hogy ihaj! :D :D

Az oviban egyike volt azon gyerekeknek, akik nem unatkoztak. Mindig vele példálóztak az óvónők az unatkozó gyerekeknek. Ők otthon minden idejükben kütyüztek.

Aztán jött az iskola. Nálunk már elsőben van informatika óra. Hát, iszonyúan szégyelltük magunkat. A gyerek sírva mesélte, hogy ő milyen lassú, és kinevették a többiek, tanárbácsi se értette, hogy-hogy nem tud játszani a gépen. Még csak ismerkedős óra volt.

Aztán első félévben nagyon nehezen illeszkedett be, mert nem tudott hozzászólni a beszélgetésekhez. Amik az éppen aktuális videójátékokról szóltak, akár androidos, akár X-Box, vagy PS. Pedig ez egy kis létszámú, ráadásul integrált iskola.

Szép lassan beszereztünk mindent, tablet, xbox, laptop is kellett az online oktatás miatt.

Szóval hiába az első 7 év, a gyerek teljesen olyan, mint akármelyik kortársa 11 évesen.

Már nem akar se főzni, se kertészkedni, utálja az összes zöldséget, gyümölcsöt, és ha engednénk, 0-24-ben nyomogatná az összes kütyüt. Gyűlöli a könyveket, utál olvasni. :(

És bizony nagyon nem segített ezen a helyzeten az online oktatás, az egyébként is függő gyerekek napi 6-7 órában le lettek ültetve a zoom/google meet elé, a társaiktól, barátaiktól el lettek fizikálisan szakítva, így csak viber/messenger/whatsapp maradt kapcsolattartásra.

Szóval lehet itt ellenszélben menni, meg különcködni, de el kell fogadni, hogy 2021-et írunk. Ilyen a világ, annyit tehetünk, hogy megtanítjuk őket a korlátokra, meg kell találni az arany középutat, mert egyik véglet sem járható út hosszú távon.

Én már 36 vagyok, de állíthatom, hogy ha az én gyerekkoromban lett volna kütyü hátán kütyü, biztos nem gyűjtöttem volna csigát az erdőben, és ettem volna zsíros kenyeret almával. Mint ahogyan azt a 90-es években tettem.

Nem lehet, hogy a rokonokat az idegesíti, hogy egy 1 éves (!!!) gyerek mellől okoskodtok? Engem példéul rettenetesen irritál, amikor gyermektelen, vagy egészen kicsi gyerekes szülők osztják nekem az észt arról, hogy szerintük hogyan kéne a sajátjaimat nevelnem. Oké, persze, véleményed lehet, de az ebben az esetben, ne haragudj, de olyan, mint a s@gglyuk: mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra.

Szoktam gyereknevelésről beszélgetni azokkal, akik ugyanabban a helyzetben vannak, mint én, ugyanekkora gyerekek mellől. Aki viszont nulla tapasztalattal hirdeti nagy mellénnyel a hangzatos elveit, azt én is el szoktam küldeni melegebb éghajlatra. Szórakozzon mással.