Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit tegyek? A szüleim miatt...

Mit tegyek? A szüleim miatt mehet tönkre a több mint három hónapos kapcsolatom és a lelki állapotom!

Figyelt kérdés

Októberben összejöttem ezzel az aranyos fiúval. Egy rendezvényen ismerkedtünk meg, utána Facebookon kommunikálva jutottunk arra, hogy ismét látni akarjuk egymást. Ezt titokban intéztük. Mindketten éreztük, hogy ez szerelem. Attól a jeles naptól kezdve döntöttünk el, hogy járunk. Azóta eltelt egy hónap, mondhatni, teljesen megismertük egymást. Ekkor a szüleim már tudtak a barátomról, mert kénytelen voltam nekik elmondani. Hivatalosan randira csak úgy mehettünk először, hogy meg kellett a saját szemükkel győződniük arról, elengedhetnek-e vele. Mindig csak heti néhány órát engedtek, de úgy, hogy a barátomnak kellett vonattal lejönnie hozzám, és csak a fagyos utcán tartózkodhattunk, a mi házunkban nem (nem értem a logikát, miért jobb hagyni minket megfázni, de mindegy). Egyszer mégsem a városban voltunk, hanem felmentünk a nagyjából félórányira lévő városba busszal egy hotelbe. Ott vesztettem el a szüzességem vele (azóta sem bánom, csak a helyszín az, ami miatt anyámékra örökké haragudni fogok... ha már akkor megengedte volna, hogy nálunk legyünk, ez nem történik meg). Decemberben végre megengedte, hogy felmenjek a barátom városába. Első utamon velem jött anyám (pedig mindössze egy órányi vonatút...), és megismerkedett a barátom anyjával. Annyira nem volt vele elragadtatva... De lehet, csak az a baja, hogy pesti, mi meg vidékiek, nem tudom. Miután hazament az egy órával későbbi vonattal, mi a barátomék házába mentünk át, mivelhogy abban a hidegben senki sem fog az utcán fagyoskodni (igen, akkor is csak ennyit engedett meg). A téli szünet volt a legsokkolóbb: két hét alatt mindössze egyszer találkozhattunk, legfőképpen olyan hülye indokok miatt, hogy ünnep van, holott egész idő alatt csak otthon rohadtam, meg a barátom is. Elhatároztam, elmondom anyámnak, hogy annál az egy találkozásánál a barátoméknál voltunk, erre hihetetlen, mekkora kiabálást levágott... Majdhogynem fel is pofozott... Az ez utáni találkozásoknál már csak azt mondtam, az utcán vagyunk, ahogy megbeszéltük. Persze nem így volt. Az utóbbi két hétvégén fél óra azzal ment el, hogy bőgtem a barátom vállán, és hogy segítsen, mert nem bírom... De ő sem tett másképp, amit meg is értek. Január hónapban csináltunk olyat, hogy vasárnap este a barátomnál aludtam (anyámék ezt végképp nem engedik, merthogy "túl kicsi vagyok hozzá"... persze, majd pont egy lassan tizenhat éves, régóta nem szűz lány kicsi az ilyesmihez). Mivel kollégista vagyok (igaz, Pesttől pont ellenkező irányban), könnyen meg tudtuk oldani úgy, hogy ilyen-olyan indokkal korábbi vonattal megyek a koliba. Na, ezt ma is meg akartuk csinálni, de most szerettük volna, ha egy része nem kamu, ezért úgy mondtam, a barátommal mennék, de ő csak későbbi vonattal tud jönni, mert vezetésen van. Ezen olyan mértékben kiakadt, hogy az valami hihetetlen... Pedig mi csak többet szeretnénk látni egymást, erre: "örülj, hogy ennyit is megengedek". Decemberben romlottak is anyámék miatt a jegyeim, mert szó szerint a depresszióba sodortak (de nem vészesen romlottak, továbbra is kitűnő vagyok). A kérdésem a következő: Mit tehetnék? Normális, hogy miattuk megy tönkre mind a kapcsolatom, mind a lelki állapotom? Utálok hétvégente hazajárni... És olyan gyenge lelkületű vagyok, hogy nem fogom már sokáig bírni ezt a terhet...


Köszönöm annak, aki elolvasta. Várom a hasznos valaszokat!

16/L (pontosabban jövő hónapban leszek 16) és 17/F (augusztusban 18).



2015. febr. 1. 08:54
1 2 3
 1/27 anonim ***** válasza:
50%

"túl kicsi

vagyok hozzá"... persze, majd pont

egy lassan tizenhat éves, régóta

nem szűz lány kicsi az ilyesmihez).


hát kicsi is vagy hozzá!!!

szomorú hogy 15 évesen akarod élni a felnőttek életét

2015. febr. 1. 09:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/27 anonim ***** válasza:
19%
Költözz el.
2015. febr. 1. 09:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/27 anonim ***** válasza:
90%
Ebből a történetből nagyon világosan látszik, hogy hova vezet a túlzott tiltás, szigor és a hazudozás. Attól, hogy nem lehettetek nálatok, még nem kellett volna 15 évesen egy hotelben elveszteni a szüzességedet, nem egész 2 hónapos ismerettség után. Szerintem hagyd abba a hazudozást és beszélj a szüleiddel, lehetőleg úgy, hogy a barátod is ott van. Mondjátok el, mit szeretnétek és próbáljatok kompromisszumokat kötni. Az ilyen feladatoktól válik az ember felnőtté, nem a szextől.
2015. febr. 1. 10:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/27 anonim ***** válasza:
22%

Borzasztó még csak olvasni is a soraidat!

Remélem,soha nem lesz ilyen a lányom,szégyen amit művelsz!

2015. febr. 1. 11:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/27 anonim ***** válasza:
25%

Majd később azért fogsz sírni, hogy a nem rég óta nem szűz lányka nem védekezett a szüzessége elvesztésekor, mert az okos párja beadott neki egy oltári hülyeséget, és mivel még nem tanult biológiát, így gömbölyödő hassal várhatja a gyerekáldást.

Gratula. A szüleid jogosan aggódnak érted, lehetett volna annyi eszed, hogy nem ok nélkül tiltanak a szüleid, lehetett volna annyi szellemi agyi kapacitásod, hogy átgondolod,amit teszel ( tettek).

Hotelba? Nem is csodálom, hogy a szüleid ezen kiakadnának. A útszéliek, illetve akik szeretőket tartanak, azok szoktak ilyen helyre menni. Azért depressziósnak lenni, hogy 14-15 éves kor között nem randizhatsz? Igazuk is van. Ha a gyerekem lennél, a fejemet verném a falba, hogy mit ronthattam el a nevelésed közbe.

2015. febr. 1. 11:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/27 anonim ***** válasza:
86%

Én a saját példám mesélem el, hátha segít.

Engem is szigorú szülők neveltek. Még 1 évesen sem maradhattam ki 10 után az utcákon.

Az első szerelmemmel úgy 16 évesen ismerkedtem meg. Nagy volt a szerelem és a lángolás, de anyuék aggódtak, és nem engedtek sehová.

Egyszer aztán nagyon el akartam menni egy buliba, ahol a szerelmem is ott volt és meguntam a tiltásokat is.

Akkor leültem elbeszélgetni anyuékkal. Hogy szerintem azzal, hogy bennem nem bíznak, azzal magukban sem bíznak. Már 16 vagyok, tanítottak, okítottak, az volt a feladatuk, hogy tudásukat átadják és most már a többit rám bízzák. Ha bezárnak most 16 évesen egy burokba akkor majd akkor fogom az élettől kapni a pofonokat, ha már kirepülök a fészekből. És akkor fogok élni és pofára esni is. Csak akkor már nem tudnak mellettem lenni, most pedig igen.

Ez a szöveg hatott is.


Bár igaz, hogy én tartottam magam a játékszabályokhoz, és nem vertem át anyámékat. Nagyon szerettem a barátom ,de nem voltak titkos találkáink. Mindig tartottam magam ahhoz, hogy a bizalmat ne játsszam el, mert ha ezt elveszted magadra maradsz. A barátod megunhat és ennyi volt.


Szerintem az itt elmondottak alapján max csak testiekben értél meg a nemiségre. Ha azt sem tudod, hogyan fogadtasd el a családoddal a barátodat. És helyette tipikusan úgy viselkedsz, mint egy kisgyerek akinek nem tetszik a szülői szigor.

2015. febr. 1. 11:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/27 A kérdező kommentje:

#1-es: Mi az, hogy a felnőttek életét akarom élni? A fenét, szimplán csak nem akarom, hogy anyámék úgy bánjanak velem, mint egy nyolcéves kislánnyal, azért álljon már meg a menet...

#2-es: Addig még minimum két évnek el kell telnie. Tizennyolc évesen remélhetőleg már azt tehetek, amit szeretnék.

#3-as: Eddig a te válaszod a leghasznosabb, ment is a zöld kéz.

#4-es: Miért szégyen, amit művelek? Nagyon is jogos a viselkedésem. Tizenöt éven át csak tűrtem mindent, soha nem voltak igaz barátaim, mert anyámék soha nem engedtek el sehova, arra programoztak be, hogy tanuljak, tanuljak és tanuljak. Szeptemberben a kollégiumban sikerült felnyitnom a szemem, ugyanis végre saját magamra vagyok utalva. Első héten jöttem rá arra, hogy egy életképtelen kis senki lennék, ha továbbra is hagytam volna, hogy kinyalják otthon a seggem.

#5-ös: Mindjárt tizenhat éves leszek, nem 14-15. Az pedig, hogy ilyen korán elveszítettem, nem függ össze azzal, hogy nagylánynak akarom mutatni magam. Késznek éreztem magam rá, és mindketten nagyon szerettük volna, illetve megbíztunk egymásban. És láss csodát: a sok tizenévessel ellentétben három hónap után is boldogítjuk egymást. Rengeteget köszönhetek a barátomnak. Ha elveszíteném, nem maradna, ami életben tartana.

2015. febr. 1. 11:56
 8/27 anonim ***** válasza:
32%

14 éves vagy ember... neked még iskola után tanulnod és játszanod kéne nem pedig hotelokba szexelned... ráadásul 3 hónapos kapcsolat ergo elég korán lefeküdtetek ez még egy 20 éves lánytól is gáz! a szüleidtől megérdemelnél néhány pofont!

1#

2015. febr. 1. 12:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/27 anonim ***** válasza:
23%

15* mielőtt ez lesz a legnagyobb problémád

1#

2015. febr. 1. 12:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/27 anonim ***** válasza:
44%
1hónap alatt teljesen megismertétek egymást.Mindjárt 16 vagy..hmm kislány vagy te még agyilag testileg.Na majd még 1-2 hónap aztán itt sírsz a teljesen megismert barátod,hogy átváta a kis okoska buksidat.Egyébként nem anyádékat hanem saját magad csapod be.Se baj az lesz neked a tanuló pénz,csak lehet túl drága árat fizetsz érte.
2015. febr. 1. 13:22
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!