Mit tegyek? A szüleim miatt mehet tönkre a több mint három hónapos kapcsolatom és a lelki állapotom!
Októberben összejöttem ezzel az aranyos fiúval. Egy rendezvényen ismerkedtünk meg, utána Facebookon kommunikálva jutottunk arra, hogy ismét látni akarjuk egymást. Ezt titokban intéztük. Mindketten éreztük, hogy ez szerelem. Attól a jeles naptól kezdve döntöttünk el, hogy járunk. Azóta eltelt egy hónap, mondhatni, teljesen megismertük egymást. Ekkor a szüleim már tudtak a barátomról, mert kénytelen voltam nekik elmondani. Hivatalosan randira csak úgy mehettünk először, hogy meg kellett a saját szemükkel győződniük arról, elengedhetnek-e vele. Mindig csak heti néhány órát engedtek, de úgy, hogy a barátomnak kellett vonattal lejönnie hozzám, és csak a fagyos utcán tartózkodhattunk, a mi házunkban nem (nem értem a logikát, miért jobb hagyni minket megfázni, de mindegy). Egyszer mégsem a városban voltunk, hanem felmentünk a nagyjából félórányira lévő városba busszal egy hotelbe. Ott vesztettem el a szüzességem vele (azóta sem bánom, csak a helyszín az, ami miatt anyámékra örökké haragudni fogok... ha már akkor megengedte volna, hogy nálunk legyünk, ez nem történik meg). Decemberben végre megengedte, hogy felmenjek a barátom városába. Első utamon velem jött anyám (pedig mindössze egy órányi vonatút...), és megismerkedett a barátom anyjával. Annyira nem volt vele elragadtatva... De lehet, csak az a baja, hogy pesti, mi meg vidékiek, nem tudom. Miután hazament az egy órával későbbi vonattal, mi a barátomék házába mentünk át, mivelhogy abban a hidegben senki sem fog az utcán fagyoskodni (igen, akkor is csak ennyit engedett meg). A téli szünet volt a legsokkolóbb: két hét alatt mindössze egyszer találkozhattunk, legfőképpen olyan hülye indokok miatt, hogy ünnep van, holott egész idő alatt csak otthon rohadtam, meg a barátom is. Elhatároztam, elmondom anyámnak, hogy annál az egy találkozásánál a barátoméknál voltunk, erre hihetetlen, mekkora kiabálást levágott... Majdhogynem fel is pofozott... Az ez utáni találkozásoknál már csak azt mondtam, az utcán vagyunk, ahogy megbeszéltük. Persze nem így volt. Az utóbbi két hétvégén fél óra azzal ment el, hogy bőgtem a barátom vállán, és hogy segítsen, mert nem bírom... De ő sem tett másképp, amit meg is értek. Január hónapban csináltunk olyat, hogy vasárnap este a barátomnál aludtam (anyámék ezt végképp nem engedik, merthogy "túl kicsi vagyok hozzá"... persze, majd pont egy lassan tizenhat éves, régóta nem szűz lány kicsi az ilyesmihez). Mivel kollégista vagyok (igaz, Pesttől pont ellenkező irányban), könnyen meg tudtuk oldani úgy, hogy ilyen-olyan indokkal korábbi vonattal megyek a koliba. Na, ezt ma is meg akartuk csinálni, de most szerettük volna, ha egy része nem kamu, ezért úgy mondtam, a barátommal mennék, de ő csak későbbi vonattal tud jönni, mert vezetésen van. Ezen olyan mértékben kiakadt, hogy az valami hihetetlen... Pedig mi csak többet szeretnénk látni egymást, erre: "örülj, hogy ennyit is megengedek". Decemberben romlottak is anyámék miatt a jegyeim, mert szó szerint a depresszióba sodortak (de nem vészesen romlottak, továbbra is kitűnő vagyok). A kérdésem a következő: Mit tehetnék? Normális, hogy miattuk megy tönkre mind a kapcsolatom, mind a lelki állapotom? Utálok hétvégente hazajárni... És olyan gyenge lelkületű vagyok, hogy nem fogom már sokáig bírni ezt a terhet...
Köszönöm annak, aki elolvasta. Várom a hasznos valaszokat!
16/L (pontosabban jövő hónapban leszek 16) és 17/F (augusztusban 18).
válasza:Hallod ments már le ezt a kérdést valahova és nézd meg 10 év múlva. Ha belegondolok, hogy nekem 15 évesen mik voltak a problémáim... ma már csak röhögök rajtuk, meg a naaaaaaaaaaaagy szerelmeken is.
Én teljesen megértem a szüleidet, hogy féltenek, ráadásul első pasinak beválasztottál egy jó 60-100 km-re élő srácot. Jó hogy nem örültek neki, ismeretlen város, ismeretlen srác, ki tudja mi fog történni, de majd ha egyszer szülő leszel,akkor majd te is aggódni fogsz a lányodért. A vonatot ki fizeti? Gondolom ők.
Persze vannak dolgok, amiben kicsit túlzásba esnek.
válasza: válasza: válasza: válasza:Majd 9 hónap múlva olvashatjuk, hogy terhes lettél, pedig a barátod azt mondta, hogy ha gyorsan kirántja, nem lesz gond.
Mit vársz el a barátocskádtól, ha ilyen könnyen oda adtad magad? Tiszteletet?
Egy nőt akkor fognak tisztelni, akiért ténylegesen megdolgoztak, és nem csak bókoltak. Téged nem fog ez a srác, majd ha megun, keres mást.
Te olyan meggondolatlanul oda adtad a kincsedet, amitől egy lány, nő különleges. Ja, ezt már nem hallottad meg anyudnak a példabeszédéből, mert annyira szerelmes voltál?
Őszintén megvallva kíváncsi vagyok a végkifejlethez, és ne legyen igazam, de tapasztalat azt mondatja velem, hogy az elkapkodott dolgok sosem vezetnek jóra semmilyen téren.
válasza:15 évesen hotelszobában szexelni? Gratulálok. Megértem a szüleidet. Ha én ennyi idősen így viselkedtem volna, anyámék tuti agyonvernek. És hazudozol nekik össze-vissza...
Egyébként egy kapcsolatban 3 hónap szinte semmi. Jobb ha felkészülsz, hogy még sok kapcsolatod fog tönkremenni egyéb dolgok miatt is.
válasza: válasza:Ilyenkor látszik, kik járnak erre az oldalra "tanácsot" adni. Tizenéves fiatalok, akiknek fogalmuk sincs, mit jelent szülőnek lenni. Mi is voltunk fiatalok. Mi is voltunk tizenévesek. Mi is szörnyen okosak voltunk, mi is jobban tudtunk mindenkinél mindent. Nekünk is szemét szar szüleink voltak, mert nem nézhettünk meg egy korosztályos filmet, nem maradhattunk éjfélig a diszkóban, és nem rendezhettünk pincebulit, pedig egy haverunk ellopta otthon a tanyakulcsot. Mi is tudtuk, ha nekünk egyszer gyerekünk lesz, majd nem így neveljük. Majd megmutatjuk a világnak!
Aztán - láss csodát - felnőttünk. TÉNYLEG felnőttünk, és megtanultuk, hogy nem hullik minden azonnal az ölünkbe, vannak dolgok, amikre várni kell, vannak dolgok, amikért küzdeni kell. Hátranézve pedig elborzadtunk egykori önmagunk viselt dolgain, a felelőtlenségünkön, a kíméletlen, de hebehurgya magabiztosságunkon. Leizzadtunk, ha eszünkbe jutott a szülői tiltás ellenére is véghezvitt hőstetteink, ahol végül csak a vakszerencsén múlott, hogy megúsztuk igen komoly testi, vagy lelki sérülés nélkül. Párt választottunk magunknak, megházasodtunk. Születtek gyerekeink, és miközben neveltük őket, végre megértettük, hogy amit a mi szüleink "elkövettek", az nem ellenünk, hanem értünk történt.
És most gyerünk, ne kíméljetek. Pontozzatok le a sárga földig, hisz a fene nagy élettapasztalatotok erre predesztinál titeket.
válasza:#17
18 éves koromig este 8ra otthon kellett lennem. Hétvégén néha engedtek 9ig is. Nem aludhattam másnál, nálunk sem aludhatott senki.
16 évesen volt az első komolyabb barátom, a szüleim ellene voltak. Lázadtam, én is próbáltam átverni őket, játszani a felnőttet. Aztán kiderült, hog igazuk van. Nem rosszat akartak, csak akkor még ezt nem láttam. Elvakított a rózsaszín felhő. Utána betartottam a szabályokat. 18éves koromtól azt csinálhattam amit akarok, nem szólnak bele. Semmilyen eg3szségkárosodásom nem lett tőle.
Ja és attól, hogy kitűnő tanuló, még lehet hogy az élethez buta.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!