Mivel állítsam le anyám ha csúfol hogy vékony vagyok?

Utolsó, én kórosan sovány voltam, de nem anorexiás. Valóban nem tudjuk, hogy a kérdező az e, ahogy azt se mondhatjuk biztosra, hogy nem csúfolja az anyja valóban.

A kérdező majd leszűri amit szeretne.

Csak a kérdező írja, hogy csúfolja. De nem írja, mit mondott rá. És azt sem, hogy az mennyire volt valós. Ugye?

Dr az is kérdés, miként értelmezi a gyerek és ezt miért nem tálalja szülőnek.

De ezek nincsenek tisztázva, mégis legtöbben már tudják mi történt és hogyan.

Egy szülőnek sem lenne szabad ilyeneket mondani a lányának!

Sportolsz valamit? Ha nem, kezd el esetleg, az formásít, az önbizalmadnak is jót tesz.

Nem írtad hány éves vagy, de a BMI index alapján sovány kategória. Remélem nem fogyasztod magad, azt írod normális súlyúnak tartod magad.

Ilyen folyamatos kaja presszió mellett en nem tudtam hízni, csak később. Mondjuk én akartam is hízni, testkép zavarom nem volt, csak képtelen voltam súlyt felszedni.

Az mondjuk fontos,

Ugyanez volt nekem is, ovis korom óta hallgatom hogy gebe vagyok, kóró vagyok, kányabélű (ez valami szabolcsi kifejezés a kis étkű emberre), volt olyan is hogy anyám azért csapkodott meg vergődött mert nincs mellem, ő meg akarta hogy legyen. Kiskoromban gondjaim voltak a gyomrommal, ami miatt nem ettem sokat, de mikor már nagyobb lettem és figyeltem erre, teljesen normális felnőtt adagokat ettem de akkor sem hagyta abba. Folyamatosan hajtogatta, hogy szégyell kimenni velem az utcára, meg hogy mások biztosan azt hiszik, hogy ő éheztet. Eközben apám és az egész családja a magas vékony kategória, apám sportoló volt szálkás izmokkal és annyit eszik mint 2 másik ember, szóval a hülye is látja hogy onnan örököltem ezt az alkatot de anyám mint a papagáj, vergődött hogy miért vagyok gebe, nem fogok így kelleni senkinek, stb. A végén már én szégyelltem magam, selejtnek éreztem magam amiért bármit teszek, nem jön rám plusz kiló. Időközben a balett oktatómtól kezdve az iskolaorvosig többen beszéltek anyámmal és szóltak neki hogy hagyjon békén de amíg el nem költöztem, hallgattam a gebézést. Érdekes módon a melleim, illetve a hiányuk azok amik a mai napig fájnak anyámnak. Az utóbbi években edzéssel felszedtem pár kilót és látszanak rajtam az izmok, szóval nem tűnök már annyira soványnak köszönhetően ennek és annak hogy az anyám által korábban istenített volt osztálytársnőim behíztak mint állat, már jó ideje nem tesz megjegyzést az alakomra, de a mai napig ha találkozunk (évente kb. 3x) hajlamos fikázni a mellemet meg hogy miért nem hordok push upot, "akkor legalább nőnek néznék ki".

Szóval amit ajánlani tudok, kérdező: amíg vele kell laknod, próbáld ignorálni, nem magadra venni a beszólogatást. Próbáld meg az ételt elkülöníteni ettől a helyzettől, nekem sokáig okozott gondot mások előtt enni, mert magához az evéshez társítottam a rossz érzést. Gondolj arra, hogy a kaja nem tehet arról hogy anyád idióta, edd meg jóízűen. A beszólogatásra meg vagy ne reagálj, vagy fikázd vissza, gondolom anyád sem tökéletes. Költözés után majd jobb lesz, addig meg tarts ki.