Kerültetek már kínos helyzetbe a gyermeketek előtt? Ha igen, hány éves volt a gyermek, mi volt ez a szitu és ki hogyan reagálta le? 19/L

Igyekszem úgy nevelni a gyermekem, hogy bízzon bennem és tudja, velem mindent megbeszélhet.

Ugyanakkor igyekszem úgy élni, hogy ne hozzam őt kellemetlen helyzetbe. Az élet természetes dolgaival pedig tisztában van. Inkább én világosítom fel a dolgokról, mint valamilyen formában más. Így biztos lehetek benne, hogy miről mit gondol és, hogy nem ért félre bizonyos dolgokat. A lényeg a törődés, a rendszeres asszertív kommunikáció, az ismeretek megfelelő módon történő átadása, a megfelelő szokások és az egymás iránti tisztelet kialakítása.

Ily módon nevelve a gyereket szerintem nem alakulnak ki kínos szituációk. Csupán felmerülő kérdések és megfelelő beszélgetések, válaszok vannak.

Talán nem a kínos a legjobb szó, hanem a vicces vagy a “gyerekszáj”- szerencsére azért aki- főleg kicsi- gyerekek sztorijait hallgatja, általában tud mérlegelni :)

Óvodás volt a fiam, hétfőn beszélgettek az óvónőkkel, hogy kinél mi volt otthon hétvégén, mi volt a vasárnapi ebéd, ilyesmik.

Az enyém nagy büszkén elmesélte, hogy CSIRKEBŐRT kapott ebédre, mert nagyon könyörögött érte és után anya végigrugdosta a lakáson :D

A történetet annyiban árnyalnám (de az óvónők is vigyorogva mesélték délután, mert tudták, hogy ez azért a tények egy érdekes látószöge), hogy valóban csirke volt a vasárnapi ebéd, egészben sütöttem csirkemellett és a kisfiam tényleg szerette nagyon a ropogós bőrt, ezért mindenkitől elkoldulta, ahogy a tányérra került.

Délután pedig tornáztunk, egy gyógytornász barátnőm állított össze nekünk közös gyakorlatokat és volt benne egy olyan feladat, hogy a gyerek nyújtott karokkal- lábakkal hengeredjen végig a földön és ha elakad a lendület, akkor én segíthetek neki egy picit meglökni.

Na ez volt a nagy rugdosás meg a bőrért könyörgés (magánoviba járt ráadásul, szóval tényleg szó nincs éhezésről meg társairól :D)

10 éves volt a lányom, elvittem egy szombat délelőtt a zeneiskolás karácsonyozásra.

Meg volt beszélve hogy amikor végez majd hazasétál.

Én szépen elmentem karácsonyfát venni, úgyis eltart ez a program 3-4 órán át, ahogy az addig mindig volt.

Rakom be a kocsiba a fát. Erre a lányom megkérdezi mellőlem: "Apa te mit csinálsz?"

Korábban vége lett, mondanom de kell mennyire örültem. Hát még a feleségem, hogy karácsony előtt 3 nappal mondhatjuk el a lányunknak hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot.

Visszagondolva már mosolygok ezen, de akkor roppant kínos volt. De a lányom (aki már elmúlt 20 éves is) jó emlékként tekint erre

Gyerekszáj sztorim van, mint a 3. kommentelőnek:

Óvónéni kérdezte, mi volt hétvégén, mit csináltatok? "Anya meztelenül rohangált a kertben"

Mezítláb szót nem ismerte, de hát ezek a fránya kifejezések 😂

Unokatesóm durvább volt, ő azt mondta kicsiként a tanárnőnek, hogy "a szüleim sokat vernek" (nem, nem verték, 1000%), csak egy film miatt mondta, de kínos volt magyarázkodni...