Mit szólnátok ha a gyermeketek transz lenne?

Az én szüleimnek pont ezt kellett átélni.

15 éves voltam, amikor elmondtam nekik, mit érzek, és, hogy hogyan szeretnék élni. Mindemellett más panaszuk nem nagyon lehetett rám, kitűnő tanuló voltam (és vagyok), soha nem cigarettáztam, nem fogyasztottam illegális szereket, és alkoholt is csak ünnepekkor fogyasztok, mértékkel. Mindig igyekeztem itthon is nagy segítséget nyújtani, már a "coming out" előtt is segítettem anyámnak a házimunkában, stb.

Amikor először beszéltem nekik arról, hogy nem szeretnék férfiként élni, apám egyből az internetet okolta, teljes mértékben ellenkezett, nem volt hajlandó elfogadni, viszont azt láttam/látom rajta, hogy csak idő kell neki, hogy megbizonyosodjon arról, nem csak egy hirtelen fellángolásról van szó, hanem ezek az érzések valósak. (hiába mondtam neki, hogy világéletemben lány szerettem volna lenni, elengedte a füle mellett)... Anyám könnyebben elfogadta, bár állítása szerint nagyban segített a pozitív reakcióin, hogy pszichológus jár.

Megértem, hogy egy apának nagy törés, hogy egyetlen gyermeke, akit fiaként szeretett, akiről remélte hogy a férfi példát továbbviszi, nem akar a fia lenni többé, ezért nem is hibáztatom, hogy nehezen birkózik meg a tényekkel, sőt, sajnálom is emiatt. A lényeg, hogy feltétel nélkül szeret, és ha valamennyire ez zavarja is, ugyanúgy szeret engem, és a kapcsolatunknak nem ártott az én "transzságom".

Bárki másnak, aki ilyesmivel kínlódik: mind az alanynak, mind az alany családjának nagyon sok erőt és kitartást kívánok... nem könnyü dolgok ezek... A földi élet amúgy sem egyszerű, nagyot tud ütni egy ilyesmi púp még az ember hátára...

Remélem kielégítettem a kíváncsiságodat valamennyire, Kérdező.

Legyen szép estéd!

Xar érzés lenne, valószínűleg pánik, folyamatos stressz, és depresszió. Nem azért, mert engem zavarna hogy ő lány létére fiúnak érzi magát, vagy

forditva, hanem azért mert iszonyat nehéz élete lenne ebben a világban.

Ha a fiam ezt közölné velem valószínűleg meglepne a dolog és nem biztos, hogy azonnal meg tudnám emészteni, de ettől eltekintve ugyan úgy a gyerekem marad. Persze nem támogatnék semmilyen kísérletet vagy identitás változtató dolgot. Inkább azt támogatnám m, hogy pszichológus által kiderüljön, hogy amit erez az valós vagy csupán a mód követés lángol benne.

Ha később is így érez és már betöltötte a 18 élet évet már ő dönt a maga sorsáról. Ha továbbra is úgy érez akkor szabad kezet kap és lélekben támogatni fogom. Anyagilag nem támogatnék semmilyen nem változtatásra utaló dolgot, mert ha végül változik a véleménye és újra az akar lenni aminek született akkor egy nem változtatás után már ez lehetetlen lenne.

18 élet év után is azt tanácsolnám neki, hogy ne tegyen semmi ilyen dolgot. Persze ha női ruhát akar viselni tegye. Csak nem tegyen lépéseket azért hogy műtétre kerüljön sor.