Mit szólnátok ha a gyermeketek transz lenne?

Tetszik vagy sem, ez egy mentális betegség. Testképzavar, amit kezelni kell. Nem, az hogy elhitetem vele, hogy természetesen neki van igaza és tényleg a másik nemhez tartozik, NEM KEZELÉS.

5, ha mentálisan beteg a gyerekem, akkor orvoshoz viszem, mert erre van szüksége. Ne próbálkozz érzelmi manipulációval, ez nem a szeretetről szól.

12

Azért az meg van, hogy aki transznemunek érti magát az nem a szoknyán meg a rövid hajon agonizal? Őszintén szólva én tragikusnak tartom, hogy vannak olyan emberek, akik rossz testbe születtek és ezzel kell hosszabb, rövidebb ideig együtt élniük. Divatnak tartod, mint a homoszexualitást, pedig egyik sem választott érzés, identitás, és bizony mindkett jelen van a világon az emberiség kezdete óta, csupán régen ezt eltitkolták

16, ügyes, te is manipulálsz szépen, ítélkezel. Most éppen a transziság a divat, ezelőtt 10 évvel az emo volt menő. Az a bukott ember, aki segít egy mentálisan beteg gyereknek hinni az illúzióban ahelyett, hogy valódi segítséget kapna.

Nem, nincsenek férfi testbe született nők meg női testbe született férfiak. Olyanok vannak, akik nehezen fogadják el a természet rendjét és ahelyett, hogy segítséget kérnének és dolgoznának az egészséges önbizalmukon, inkább egy álomvilágba menekülnek a valóság elől. Ez a szomorú, ez az emberi bukás.

Nem lesz senki gonosz vagy rossz attól, hogy a ti kis mesevilágotokat mesevilágnak és infantilizmusnak nevezi. Ez sajnos csakugyan így van. A kromoszómáid határoznak meg. Hiába vágatod le ezed-azod, hiába sminkelgeted magad, sejpegsz és teszed-veszed magad, az vagy aminek születtél. Nézd meg az állatvilágot. Látsz macskát, egeret, lovat, amelyik ellenkező neműnek képzeli magát? Nem. Ugyanis ez csak illúzió.

A homoszexualitás megint egy másik téma.

Nekem nagyon elméleti a kérdés, mert nincs gyerekem, de eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha. Erre jutottam:

Abban támogatnám, ha az ellenkező nem ruháját, hajviseletét satöbbi akarná hordani, és természetesen egy erre szakosodott pszichológushoz is elvinném (nem olyanhoz, aki nyomja a műtét felé!), hogy segítsen rendet tenni a fejében meg megbírkózni az egésszel.

Azt nem biztos, hogy megugranám, hogy más néven szólítsam, mint amin előtte tizen-x évig, de biztos megpróbálnám.

Amit semmiképp nem támogatnék az a hormonkezelés és a műtét, azt majd akkor, ha már nem él otthon és tényleg felnőttként, a saját felelősségére csinálja. Tiniként az ember amúgy is egy nagy katyvasz, nem akarom, hogy bármi visszafordíthatatlant tegyen.

Sok olyan interjút hallottam, olvastam, érintettekkel, hogy megbánták és már nem lehet visszacsinálni. Sose lesz biológia gyerekük, nem kapják vissza a testüket (sokan a többedik műtét után bánják meg, amikor az sem hozza a várt lelki békét) és életük végéig ugyanúgy gyógyszert kell szedniük, csak másmilyet, mintha maradtak volna transzok. Volt, akinél pillanatnyi tinédzserkori elmezavar volt és a pszichológusok minden problémáját erre fogták, meg se kíséreltek más okot találni, végül ezért döntött a nemváltoztatás mellett, hogy az majd segít. Vagy aki végül rájött, hogy igazából meleg, csak azért akart a másik nem lenni, hogy a vonzalma "stimmeljen" mert a környezete erősen homofób volt. Beszéltek arról milyen borzalmas volt a műtét után felébredni és milyen kevés lelki segítséget kaptak utána (hiszen a műtét ugye "megoldotta" az identitásválságot, más már nem is kell... ja, de, kellett volna).

Mondjuk ilyen videókat nézetnék vele biztosan. Hogy tudja, mire számíthat. Hogy hogyan csinálnak "péniszt" az alkari izomból, milyen lesz odalent, miután levágják a farkát és átszabják. Hogy pisilni is fáj nemhogy szexelni, hónapokig akár. Hogy milyen mellékhatásai vannak a hormonkezelésnek, stb. Ezekről elég sok anyag elérhető, bár többnyire angolul.

Egy pszichológiai tanulmány megállapította, hogy ha békén hagyják ezeket a gyerekeket, nem nyomják őket a nemváltoztatás felé, akkor 19-20 éves korukra megtalálják önmagukat a saját biológiai nemükben, csak éppen 90%-ban homoszexuális identitással.