Mikortól számít "cikinek" a szüleinkkel élni?

Ameddig nincs stabill kapcsolatod,addig nem ciki. Ennyi.

A másikat pedig ne kezeljük le már ezért! Hogy lehetnek ennyira tahó parasztok egyes emberek...

Szitu függő, ha ők tartanának el ciki lenne.

Ha a szülőknek nem teher anyagilag es nem zavarja őket hogy ott lakik a gyerek okes. Engem mondjuk zavarna mindíg máshoz alkalmazkodni, de ez én vagyok. Szülőként nem biztos hogy örülnék hogx a felnőtt gyerekemet kerülgessem mondjuk egy közepes méretű lakasban, házban. Vagy főzni kelljen akkor is ha pont nincs kedvem.

Mindig ugyanaz ennél a kérdésnél: "én-én-én!"

Az én megélhetésem, nekem nem kell akkor albérletet fizetni, én jövök ki így olcsóbban.

És a szülők? Végre kirepülnének a gyerekek és élvezhetnék a nyugdíjas éveikig fennmaradó időt, de nem, a gyerekek 20-30 éves korukig maradnak. Leégne a képemről a bőr, ha még ezután is a nyakukon ülnék, arra várva, hogy egy párkapcsolat segítségével elköltözzek.

Utána persze rögtön tartják a markukat, amikor az örökségért kell sorba állni, előtte meg végigsírják a gyakorit, hogy milyen pocsék otthon élni és milyen mocskok a szüleik.

Egyrészt gyereket nem kötelező vállalni, ha ennyire teher és zavaró hogy ha úgy alakul a későbbi élete, rászorul a lakhatásra a szüleinél. Főleg úgy hogy fizeti a saját költségeit.

Másrészt a szülők felnőtt emberek szájjal, azt hiszem tudnak szólni ha nekik így nem jó.

Hát persze, mindegyik gyerek teljesen önálló és nem él vissza azzal, hogy a szüleinél él. Hagyjuk a sci-fit. Csak az egójukat mentegetik, pedig pontosan tudják, hogy nem normális ennyi idősen is szegény szüleik nyakán élni.

Az is nagyon vonzó, amikor a 28 éves pali még mindig anyu főztjén él, miközben a nő már húszéves kora óta egyedül él.

Vagy a nő, aki 3x éves, de még mindig az igazira vár, aki elviszi őt a szüleitől a készbe. Hazudjatok magatoknak annyit, amennyi jólesik.