Mikortól számít "cikinek" a szüleinkkel élni?

32 eves vagyok, 2 hete koltoztem el.

24 eves korom ota dolgozok, 8 ev alatt felretettem annyit, hogy tudtam venni a kertvarosban egy igen jol kinezo hazat.

32 evesen, menyasszonyommal sajat hazunk, autonk van es 0 ft hitelunk, amivel megalapoztuk az eletunket, teljesen fuggetelenek vagyunk, rokontol, banktol stb.

Siman bevallalhato volt ez igy, nem volt nehezseg, anyukam nem vart mindennap huslevessel es vasalt alsonadraggal, onliszolgalo voltam, de nem kellett 45 nm es panelert havi 90000 ft ot kifizetni.

Ha csak ezt nezem, milliokat sporoltam vele :)

De, van jogom ítélkezni. Mindenkinek van joga mindenki felett ítélkezni, nem törvényellenes.

Szerintem pedig ez egy egyetemes igazság. Aki egyik fészekből megy a másikba, örökké kiskölyök marad.

Mindenki eldöntheti, hogy akar élni, csak felnőttnek ne nevezzük azt, aki a szüleivel él még 25 meg 30 évesen is. Az önálló lakrész a kedvencem, hát attól, hogy vki bevásárol magának meg kimos, az még nem lesz egy önálló háztartás, amit vezetni kell :)

Nekem a személyes tapasztalatom az, hogy aki korán önállósodott, az a jég hátán is megél, az otthon élőknél azért nem így van, bár kivételek mindig vannak, és ők mindannyian a gyakorira írogatnak ;)

36-os, több generációs családokról hallottál már? Talán az őseink nem voltak felnőtt emberek? Jaj, kérlek. Pont Te kezded egyre csak azt sugallni, hogy egy sértődött gyermek vagy belül, akit túl korán kilöktek a fészekből és a nyakába szakadt a világ. Hát élj meg a jég hátán, kedves, ha Neked arra van szükséged!

Nekem a személyes tapasztalatom, hogy a magas IQ és EQ-val megáldott emberek, nem szűklátókörűek és elfogadják más emberek véleményeit is, mégha azok nem is egyeznek a sajátjaikkal. Nem minden fekete vagy fehér, sokfélék vagyunk.