A legnagyobb szívás szép szülők átlagos/csúnya gyereke lenni?

A kérdező már töröltette magát / vagy letiltották, tehát sanszos, hogy valami nem kerek itt. De ettől függetlenül a cikk valós. Mérték, hogy a szülők hányszor néztek a szebb gyerekükre, mint a másikra, milyen távolságra engedték el maguk mellől a szebbiket, mint a másikat, hányszor szóltak hozzá ,ilyesmik. És a konkluzió az volt, hogy sokkal odafigyelőbbek, vigyázóbbak a szebbik gyerekükkel. Erre le lehet engem pontozni, csak nem értem,hogy minek.Mert a tény, az tény.

Mondjuk érdekes, hogy a 152-es válaszoló végig úgy akarja kihozni a helyzetet, mintha egyáltalán nem lenne nehéz dolguk a csúnya embereknek az életben és nem érné őket hátrányos megkülönböztetés a külsejük miatt. Pedig de, bőven éri őket, az élet nem habos torta sajnos, rengeteg az előítéletes ember. Lehet, hogy te annyira szofisztikált körben mozogsz, hogy ott nem kezelik másképp a ronda embereket, de sokan nem annyira szerencsések, hogy ez összejöjjön nekik. Persze a csúnya emberek is lehetnek sikeresek és boldogak, de általában sokkal nagyobb erőfeszítés árán, mint a szép emberek. Ehhez pedig nem hiszem, hogy kell felmérés, mindenki saját maga látja/tapasztalja a környezetében. Könnyű is lenne az élet, ha a szépség teljesen szubjektív lenne és a csúnya emberek ugyanolyan bánásmódban részesülnének, mint a szépek.

Nekik mindig kell valamivel kompenzálniuk, muszáj legalább egy adott területen az átlagnál sokkal jobban teljesíteniük, hogy felfigyeljenek rájuk és megbecsüljék őket. A szép emberek meg egészen nyugodtan hátradőlhetnek, a készen kapott testi adottságaik miatt nulla erőfeszítéssel lesznek a figyelem középpontjában. Ezért nehezebb a csúnyáknak, mert nekik mindig bizonygatniuk kell, hogy érnek valamit és igenis ugyanolyan emberek, mint azok, akik vonzó külsővel születtek.

És ha valaki szép, de pont az bántja egész életében, hogy mindenki csak a külsejét nézi? Képzeld, vannak nők, akik meg ezért depressziósok, hogy biodíszletnek és numerának vannak kezelve. Komolyan nem hiszem el, hogy vannak emberek, akiknek ennyire fekete-fehér a világ. Borzasztó dolog nyomorban élni, de ettől még az a gazdag is lehet magányos, aki meg azt tapasztalja, hogy mindenki csak a pénze miatt "szereti", de igazából nincs senkije. Ugyanez a szépség kérdése is. Minden embernek meg van a maga keresztje, és messze nem biztos, hogy minden ember a felszínes tulajdonságoknak az árán akar a figyelem középpontjában lenni.

Én csak azt mondom, hogy a szép emberek kapásból esélyt kapnak arra, hogy megmutassák mit tudnak, téged is hamarabb kezd el érdekelni egy számodra szimpatikus borítóval fedett könyv, mint egy kevésbé, hiszen azt látod meg először. A csúnyákkal ez nincs így, nekik kell még valamit pluszban produkálniuk, hogy kíváncsi legyenek az emberek arra, hogy mit is rejt a belsőjük. Ez ennyire egyszerű.

kíváncsiak*

Ahogy a szegénynek, a betegnek, az árvának, a kisebbséginek, stb. Erre mondtam, hogy mindenkinek meg van a keresztje. Könyvet pedig nem a borító, hanem az alapján veszek meg, mennyire érdekes, mennyire egyedi, mi a mondandója, stb.

Szerintem eleve nincs olyan hogy szép ember meg csúnya ember. Aki nekem bejön az a másik szerint bűnronda, aki meg valaki másnak jön be, azt meg én nem értem hogy mit lát benne vonzónak.

Szerintem vannak olyan emberek, akik a nagy többség szerint rondák és ez egy tény. Nem sokat fog változtatni a helyzetén az, ha néhány ember nem látja olyan rondának, mint a többiek. Ez csak félig igaz, hogy nincs csúnya ember.