Rossz anya vagyok?

Van egy két éves fiam, aki sajnos apám utálatoskodása miatt március óta velük él. Közben dolgozom, de kb megélni elég csak, egyszer takarítottam meg nagyobb összeget, kizsebeltek. Sajnos úgy érzem főleg mióta nincs velem, hogy nem állok rá készen, a saját életem se tudom rendbe szedni, nem hogy egy gyereket felneveljek. A gyereket úgy vállaltam be, hogy naívan hittem az exemnek, hogy mellettem lesz. Eleinte nagyon szerettem, de a terhességem középső harmada nagyon rossz volt. Elidegenedtem tőle a 6. hónapra, hazakerültem. Akkor is többször mondtam, hogy örökbe akarom adni, de a szüleim hallani se akartam róla. És ugye elsőnek őket kérdeznék meg. Anyám azt mondta majd ha megszülöm minden más lesz, erre csak szülés utáni depresszióm, hasfájós babám lett, és a nemi betegségem fellángolt. Elég volt újszülött mellett kezeltetni járnom, pszichológusra nem volt időm. Anyám meg csak azt hajtogatta, hogy: “Hát nem örülsz?”; “Nem egy kis csoda”; “Van ennél nagyobb boldogság?”; “De hát egészséges!”. Kb egy éves korára békültem meg vele, de otthon meg nem bírok élni. A higiénia borzasztó, állandóan marják egymást.

Egyébként is depresszív alkat vagyok, egész iskolás koromban “bullizva” voltam, többször is akartam öngyilkos lenni, csak nem voltam elég bátor.

Ja, és sosem volt 7 hónapnál hosszabb kapcsolatom akárhogy is igyekeztem.

Dokihoz se tudnák elmenni, mert a tulaj nem hajlandó bejelenteni, és vidéki a lakcímem (2,5 óra vonattal).

Plusz infó: az apai nagyim pszichés betegséggel küzd, talán skizo. Képzelgései vannak, agresszív, gyógyszert nem szed.