Szerintetek rossz ember vagyok emiatt?

Próbálom rövidre fogni. Anyám és apám elváltak, apám csúnyán lelépett egy 20 évvel fiatalabb nőhöz, minket (én, anya és tesó) meg ott hagyott a házzal együtt az adósságba.

Megoldottuk, de anyám alapból egy labilis személyiség, mindig depresszánsokat szedett, vagy pánikbeteg volt. A válás óta már kimondom, hogy alkoholista. Meg egy kicsit nárcisztikus személyiség. Én sajnálom őt, hogy így alakult, de annyira borzasztó személyisége van anyámnak, hogy mai fejjel megértem apámat, hogy ott hagyta. Csak nem így kellett volna. Én elköltöztem, mert nem bírtam már ki őt.

Sokszor felhozza apámat, amire én nem tudok mit mondani, mert ha nem ellene vagyok akkor biztos hogy megharagszik. Nagyon szerette apámat, de borzalmasan viselkedett vele. Nem is beszéltem apámmal vagy 2 évig, mert nem akartam 2 tűz között lenni. Apám próbált anyámmal beszélni, de vele nem lehetett soha.

DE! Találkoztam múltkor vele, hozta a párját meg az azóta született kislányukat. Lelkiismeret furdalásom van, de egy rossz szót nem tudnék mondani róluk...

Nekem kötelességem lenne örökke haragudni emiatt, és anyám pártját fogni? Szerintetek el merjem mondani, hogy találkoztam velük? Nem akarom, hogy emiatt még mélyebb depresszióba essen.