Lányom normális?

Bocsi, ha már volt, nem olvasom végig az összes kérdést:D de innen lehet látni, hogy a kérdező kb 14-15 éves.

"Nektek nem lenne para ha a fiatok lányotok megszállottja lenne valaminek?

Hülye kérdés,de a kutya igaz,hogy nem érti és érzi,hogy puszilgatják."

Én így vagyok csak macskákkal. Szeretik, hogy ölelgetem meg puszilgatom őket. Ha haza érek valahonnan, és nem kapnak azonnal puszit vagy simit a fejükre, akkor jönnek reklamálni, bújnak, buccolnak a fejükkel. Ezer kis hétköznapi rituálénk van, amikben maguktól vesznek részt, maguktól jönnek oda szeretgetésért. Nagyon tudnak szeretni. A kutyák meg még ragaszkodóbbak ebből a szempontból. Nincs semmi bajom az emberi kapcsolataimmal, a szüleim meg a vőlegényem is imádják a macskákat. Van aki így boldog. Hagyd békén a lányodat.

A macska terrotiriális állat, szóval tökéletesen érzi magát egy panelban bezárva is, ha minden megvan az igényi kielégítéséhez. A vadonban sem jár be különösebben nagy területeket, csak ami ahhoz kell, hogy elég kajája legyen. Nem ember, nincsenek ilyen fennkölt ideák a fejében, mint a szabadság. Neki csak egy biztonságos terület kell. Az utca nem az. Mellesleg illegális is a magánterületeden kívül engedned, szóval ez nem vélemény vita. Ha kiengeded az utcára, akkor nem vagy felelős gazdi a mai törvények szerint (sem). De persze biztos minden menhely meg tenyésztő a hülye meg hozzá nem értő, hogy már szinte csak benti tartásra adnak macskát.

Látom sokan kicsit indulatosak lettek, úgyhogy maradjunk tisztán a kérdésnél.

Önmagában ez így normális, de ha más gondok is társulnak mellé, akkor lehet tünete vmi problémának.

Az tény, hogy az állatok is éreznek, és örülnek a simogatásnak stb, de azt vegyünk figyelembe, hogy az állatok szeretetnyelve nem egyezik az emberével, szóval, igen, a kutyának lehet irritáló a folytonos nyaggatás, puszilgatás, gyerekes nyúzás. Egy kutyának a gazdájára falkavezérként kellene tekintenie, számukra az jelenti a biztonságot, az egészséges létet.

Egy kicsit ez így olyan, mintha a kutyus csak egy eszköz lenne a lánynak, amin kiélheti valamilyen hiányát (szeretethiány pl?)

A gyűjtési hóbort is általában valamilyen infantilizmus, ami megmarad a gyerekkorból, de ezzel semmi baj nincs: a legtöbb embernek van ilyesmi hóbortja, ezzel nem ártunk senkinek, és önmagában nem beteges.

Én a macskákat tutujgatom. Imádom őket, bár nem mindenem macskás. Illetve de... macskaszőrös némely dolog. Van 3 cicánk akik családtagok és ha nem is nyomok csókot a fejükre, attól én is szoktam ölelgetni, felveszem megölelem őket, megsimogatom őket... Különben meg... ha a maccsom beleharaphat a seggembe mert ő éhes és én nem csipkedem magam, hogy ő jól lakjon, nehogy már ne vegyem fel őt. Ha nem tetszik akkor is csíp, tátogatja a száját. Az egyik szereti, neki viszont büntinek szánom a simit amikor csipkod engem, mert tudom hogy nem szereti, kizárólag amikot ő kéri. Mert szokott jönni hozzám dugdosni magát, hogy na simogassál már.

:)

Ember, te tudod hogy kell pörgetni az oldalt...

224 szavazat négy óra alatt...

Megint egy megosztó kérdés, ráadásul megosztó állítás, hogy az állatok nem éreznek.

Mindenképpen abnormális.

Gyerekre nem gondolt?

Habár a kutya segge után a gyerekét is puszilgatná.

Én a macskákkal vagyok így, macskás ruhadarabjaim mondjuk (mármint amiket mások is látnak rajtam) pont nincs sajna, nem igazán látok a boltokban ilyeneket, amik tetszenének is. Viszont egy csomó macskás bugyim, zoknim van, a suliba is, ha lehetett, macskás borítójú füzeteket vettem. A macskáinkról is néha úgy beszélünk itthon, mintha emberek lennének, pl. anyukámmal nem azt kérdezzük egymástól, hogy "Megetetted a macskákat?", hanem hogy "Megetetted a gyerekeket?" :D Meg pl. amikor rosszat csinálnak, poénból úgy szólok rájuk, ahogy az anyukák szoktak a gyerekeikre és a "teljes" nevüket mondják, pl. a Pitypang nevű cicánknak azt kiáltom, hogy "Kovács Pitypang, mit csinálsz?!"

Puszilgatni is puszilgatom őket, ugyanis tiszták, szoktak időnként fürdetve lenni.

Nem hinném, hogy ez megszállottság lenne, csak szimplán szeretem őket, használati tárgyakból is azért veszek sokszor cicásat, mert egyből jobb kedvem lesz, ha mondjuk a macskás ceruzám akad véletlenül a kezembe, vagy a macskás fehérnrműmben indulok el itthonról. Ez olyan, mintha valaki annyira szeretné mondjuk a rózsaszínt, hogy a legtöbb ruhája meg használati tárgya az lenne. Arra is azt mondanád, hogy abnormális, mert olyan dolgokra költi a pénzét, amik tetszenek neki? Nem a szocializmusban élünk, hogy mindenki csak ugyanolyan ruhákat hordhat, meg mindenből ugyanolyanja lehet, mint a szomszédnak. Nem is értem, néhány embert miért zavar ennyire, ha valaki kimutatja, hogy szeret valamit. Kétlem, hogy neked ártana bármivel is.