Tényleg én vagyok a szemét, mert el akarom adni? Kinek van igaza?
17 éves koromban kaptam egy gitárt ajándékba. Azon tanultam meg gitározni, most vagyok 26 éves, már rég nem zenélek, soha nem is fogok már, nincs benne különösebb tehetségem.
Húgom beiratkozott zeneiskolába, az én gitáromat használta, de rövid időn belül megunta, kiiratkozott és nem használja a gitárt.
Arra gondoltam, hogy eladom a gitárt, ugyanis nincs használatban.
Anyám kikelt magából, hogy mekkora szemét vagyok, az még jó lehet a húgomnak később stb. Ugyanezt csinálta, amikor elhoztam a régi társasomat a barátomnak, mert neki a kedvenc játéka. Akkor is nekiállt zsarolni, hogy az jó lesz még a húgomnak. Csakhogy az is az enyém, tehát nem szólhat érte egy szót sem.
Most anyám zsarol, meg duzzog. Kinek van igaza? Hagyjam ott állni a gitárt vagy adjam el nyugodt szívvel?
Mi az, hogy pattogok? Igen, pattogok akkor, ha úgy tetszik, mert el szeretnék adni valamit, ami a sajátom és azt kapom az arcomba, hogy szemét vagyok.
Azok az én társasaim voltak, amikor megkaptam őket, még csak tervben sem volt a húgom. Hozzáteszem, nálunk senki nem társasozik, de amikor kérdeztem, hogy hol van, mert elvinném, akkor persze hirtelen nagyon kellett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!