A lakótársamnak van igaza és tényleg szemét vagyok?

A szitu a következő: egyik barátnőmhöz költöztem albérletbe, volt egy kiadó szobája. Szerződést nem irtunk alá semmit, sőt még szóbeli megállapodás se volt, hogy konkrétan meddig maradok.

Ő már a költözésem előtt és után is többször elkezdett találgatni, hogy hát ő inkább mégis egyedül szeretne lakni, mert igy szokta meg, stb stb, és majd meglátjuk hogy alakul. Hozzáteszem, a szoba amiben lakom, eléggé lepusztult, kényelmetlen ágy stb.

Legutóbb hétvégén is, amikor én hazamentem hétvégére, ő elkezdett nekem irogatni, hogy talán mégis a magányt választaná, neki jobb igy stb, majd megbeszéljük hogyan legyen. Ezen én kicsit megijedtem, és elkezdtem kiadó szobák után nézni, csak ugy kiváncsiságból is, hogy ilyen a felhozatal. Végül találtam egy szobát, nagyon szép otthonos, jól felszerelt és otthonos bútorzat stb. Van esély rá, hogy az enyém lehet.

Amikor ezt elmondtam a lakótársamnak, hogy lehet hogy november 1-én költözöm, ő teljesen kiakadt, hogy én milyen szemét vagyok, hátba támadom, amikor ő segitett nekem stb, mivel neki nem mindegy anyagilag és a tulaj előtt is be fog égni.

Én megértem az ő szempontját, de: a tulajjal nem is találkoztam, nem volt semmiféle se irásos, se szóbeli megállapodás hogy X ideig maradok, ráadásul ő többször célzott rá hogy mégis egyedül akarna élni, ez bennem olyan érzetet keltett, hogy nem lát szivesen a lakásban, és mindkettőnknek jobb lesz ha elmegyek onnan. Ja, és ez csak az én véleményem, ha ő ezt többször hangoztatta, akkor valószinűleg anyagilag sem nagy gond neki egyedül fenntartani a lakást.

Megértem hogy túl hirtelen jött ez az egész, de az én véleményem az, hogy nincs joga megsértődni, mivel eleve ugy jöttem ide hogy megpróbáljuk és meglátjuk, ráadásul ő többször emlegette hogy egyedül szeretne lakni mégis.

Viszont ma, amikor kiosztott, kicsit elbizonytalanodtam, hogy hátha mégis ilyen szemét vagyok?

Kérlek, szóljatok hozzá, őszintén, hogy nektek mi a véleményetek ilyen helyzetről? Kinek van igaza?