Túlreagálom a helyzetet vagy lakótársamnak kéne figyelmesebbnek lennie?

"Viszont onnantól kezdve, hogy te ezt megtetted, tulajdonképpen nem lehet szavad, mert eleve nem is kéne szólnotok a másiknak arról, hogy bárkit odavisztek."

Tekintve hogy ő (is) fizet a lakásért, igenis lehet szava. És normális ember szól mielőtt átjön hozzá valaki, hogy úgy készüljön a másik fél is, már csak a fent említett dolgok miatt is.

Elég szar tud lenni, mikor megvan az ember "menetrendje", mikor reggelizik, mikor vacsorázik, mikor fürdik, mikor alszik. Aztán beállít valaki az este közepén, és borul minden. Na az meg a másik halálom, mikor nem tudok kimenni a konyhába reggelizni, vagy vacsorát csinálni mert 2-3 óráig főzőcskéznek.

Na meg általában az együttlakás szabályait nem beszéli meg senki a vendéggel, azok meg szarnak is a másikra legtöbbször és "otthon érzik magukat". Egyik lakótársam barátnője például tipikus éjszakai bagoly volt, nappal aludtak, akkor azért elvárták hogy csendben legyen az ember (bezzeg fordítva), éjszaka meg képes volt hajnak 2-kor is nekiállni porszívózni, meg takarítani, akkor már kénytelen voltam rászólni hogy álljon már meg a menet.

Én teljesen meg tudom érteni amit a kérdező ír.

Példának okáért laktam úgy koliban is, hogy egyik srácnak ismertem a barátnőjét, és még egy szobában is megvoltunk, nem zavartak, én se őket, sőt, meg tudtuk beszélni hogy mikor kié legyen a szoba ha egy kis együttlétre vágyik. Tényleg teljesen más az, ha családtag, barát, úgymond "közelebbi" ember jön, meg más mikor egy kvázi vadidegen csaj. Meg lakóközösség ide-oda, az elején ha valaki felhoz egy csajt/fiút, akkor még egymással is kvázi ismerkednek, ők se akarják ott látni harmadikként a lakótársat.

És pont ez az ismerkedési fázis a nehéz így harmadik félként, mert egy "kívülálló" jár be a házba, tesz-vesz a lakásban. És alapvetően lakáson belül van egy "szokás", ki mit hova pakol, kinek milyen cuccai vannak, milyen polcai. És én például utálom mikor keresem a tusfürdőt, és elpakolják máshova, vagy mikor az én konyhai eszközeimet szó nélkül használja az xy leányzó. És ez benne a rossz, hogy nem akar az ember s..ggfejnek tűnni, hogy "tedd már le az az enyém", de azért zavaró is, hogy mennék reggelizni és a poharam, tányérom másnál van.

Vagy van az eset, hogy épp hétvége van, az ember se nem fürdött még le reggel, se hajat nem mosott, mert délig alszik. És beállít valaki, akinek nem úgy akarok bemutatkozni... Vagy a lakásokban is 90%-ban persze hogy a wc a konyha közelében van, és nem akarom hogy első dolog amit a lány meglát, hogy egy szál boxerben a kis pocakommal elmegyek egy hatalmasat Qlázni.

Na meg igen, nagyon jó lakóközösségben is élni, ha előre le van tervezve hogy 3-4-en vagytok, meg ez és ez ennek és annak a valakije. Csak mikor egy számodra idegen jár oda a lakásba, akkor azt nehéz megszokni, főleg ezért, mert nincs egy igazi "összeszokás" vagy bemutatkozás, csak úgy konstatálod hogy egyre többet van ott. És tényleg egyszerűen ez a nehéz, hogy ez nem közösség, hanem a lakótársad miatt betoppan valaki a te életedbe is, aki használja a te cuccaid, használja a közös dolgokat, és akarva-akaratlanul is muszáj vagy hozzá igazodni...holott elsősorban neki illene hozzá, mert ő a kívülálló.

És ez nem becsontosodás, csak az ember minél önállóbb, annál inkább kialakul egy életritmusa, amit teljesen fel tud borítani egy idegen.

Ja és ha már "lakóközösségről" beszélünk, akkor kvázi illene bemutatnia a srácnak is a lányt, és rögtön másképp indulna a dolog. saját tapasztalatom is ez, hogy volt olyan lakótársam, aki mesélt a barátnőjéről, be is mutatta, 1-1-szer közös programokra is hívott minket, vagy csak együtt ebédeltünk, vagy a lány is ha ott is volt, nyitott volt, lehetett vele beszélgetni, mindjárt nem tűnt annyira ellenszenvesnek, mert legalább látod hogy ki mászkál a lakásban.

Ezzel ellentétben akivel most lakom, kb csak szexre tart egy lányt, aki néha betoppan, 1-1 estét itt van, aztán lelép, és folytatódik újra, aztán fura hogy hetek telnek el, de még 1-2 kellemetlen összefutást leszámítva nem váltottunk 2 szót sem, de alkalmazkodni meg kell hozzá...