Tényleg én vagyok a szemét, mert el akarom adni? Kinek van igaza?

Ez a “kaptam egy gitárt” elég homályos itt. Ha pl. ez egy szülinapi ajándék volt, akkor tényleg a kérdezôé, eladhatja vagy bármi. Ha viszont úgy volt, hogy bejelentette, hogy szeretne gitározni, ezért a szülei vettek egy gitárt, hogy meglegyen hozzá az eszköze, akkor már homályosabb a helyzet. Ez esetben szûkebb értelemben a “zenélés lehetôségét” kapta meg. Ha el akarná vinni a gitárt, hogy tovább használja, akkor nyilván senkinek sem lenne ellenvetése. Azért elvinni viszont, hogy csak pénzzé tegye, már szülhet ellenérzést a szülôben.

Például ha veszek a gyerekszobába egy íróasztalt, hogy a gyerek tudjon tanulni, akkor az a “gyerek íróasztala”, senki sem veszi el tôle, amíg használni akarja. Ugyanakkor ha a gyerek elköltözve kijelentené, hogy akkor ô most eladja a gyerekszoba íróasztalát, merthogy az az “ô asztala” és már úgyse használja senki, abba azért a szülôknek lehet beleszólásuk, hiszen ôk a saját pénzükön, használatra vették azt az asztalt, nem azért, hogy pénzért továbbadja. Ha csak porosodik is ott, akkor is a szülôknek joga van megtiltani, hogy elvigye, eladja, hiába az “ô asztala”. Szóval itt kéne egy kis pontosítás a történetben, mielôtt a kérdezô anyját elhordjuk minden szörnyetegnek.

Ajándékot nem illik eladni- írja valaki. Na ja, hogy néz ki majd a lakásod 60 éves korodra, plafonig felesleges kacatokkal.Tied a gitár, azt csinálsz vele amit jónak látsz. Ha legközelebb kapsz valamit anyádtól,pl sapkát, poénból írass vele adásvételit, vagy kéttanús nyilatkozatot, hogy lemond az adott tárgy feletti rendelkezés jogáról a javadra. hátha kapcsol, mekkora zsarnok szemét dolog belepof...znia a dolgaidba.

vagy simán csak kérdezd meg, tényleg a tiéd lesz a sapka, vagy csak használatra adta, mint pl a gitárt.

Ha amúgy nagyon dilik, simán add el, és mondd azt, hogy kölcsönadtad.

Szerintem intelligens ember nem kéri számon (utólag sem) az ajándékot az ajándékozotton. Ennek a kultúrája az, hogy vegyük fel a mama által kötött pulcsit karácsonyra, ami egy évig rohad a szekrény alján, de “hadd örüljön neki, hogy hordjátok” - 10 évig eljátszva. Meg amikor 20 évente vesszük elő a naponta kerülgetett ramatyot a lakásban, csak azért, hogy azt mondhassuk, hogy “jó lasz az még valamire”. (Nem lesz.)

——

Nincs használatban a gitár? Útban van? Add el. Anyádat minősíti, ha ezek után még hívogat is.

Ha nem otthon laksz, hagyd rá. Nem te kerülgeted a gitárt. ~40 ezer forint miatt ne veszekedjetek, annyit nem ér. Esetleg ha nagyon szükséges most neked az a pénz, kérj kölcsön tőle.

A társast pedig néha vidd haza, játszatok közösen anyuddal és tesóddal. Így amiatt is megbékél majd.

Ez a gitár a tiéd, te kaptad, így teljes és jogi szempontból nézve is te vagy a tulajdonosa, így TE rendelkezel vele, tehát azt teszel vele, amit akarsz :)

Nem lehet mindent megőrizni, tartogatni, és örök időkig porosodni hagyni egy falon.

Nekem egyértelmű, hogy szó nincs itt a húgodról, anyád csak vele takarózik. Ha a lánynak kellene, akkor ő mondaná neked, nem anyád hivogatna magából kifordult hangulatban. Valami nem kerek anyáddal, az biztos. Nálunk mindig inkább abból volt a balhé, hogy sok a cucc, vigyük már el, főleg ha egy olyan tárgyról van szó, amit nem is használtunk nagyon, tehát nincsenek is igazán emlékek vele, csak egy porfogó. Lehet, hogy utólag van berágva azon, hogy megvette, de feleslegesen, vagy egyszerűen ilyen egyszemélyes sértésnek veszi, hogy eladod az ő ajándékát. Messze nem értek vele egyet, csak tudom, hogy vannak ilyen emberek. Ami itt igazán szomorú, hogy ennyire elveszti emberi mivoltát, szemetez téged, a saját gyerekét egy átkozott tárgy miatt, és még van képe a húgodra hivatkozva tenni ezt. Ez az, ami igazán nem normálissá teszi a helyzetet. Nem a gitárról van szó, ahogy írtad ugyanez megy a társasok miatt is.

Az a kommentelő se százas, aki itt családi vagyonokról és családi normákról hadovál. Világos, hogy egyedül anyuka balhézik, nem a komplett család. Az pedig hol norma, ahol egymást szemetezzük egy tárgy miatt? Ami ajándék, az onnantól a tiéd, régen rossz és szomorú, ha valaki ezzel akar magához láncolni bárkit is meg utólagosan felemlegeti. Kérdező helyében max. elnézést kértem volna, hogy felesleges vásár volt, de őszintén, kivel ne fordult már olyan elő, hogy vágyott valamire, megszerezte, majd nem kellett neki? Ezért szemetezni egy gyereket meg családi vagyonokat emlegetni... Na van gond az emberek fejével.