Mit tegyek, ha a szüleim nem érdekli ,hogy totál amortizálòdik a lakás ,ami voltaképp ugye az én örökségem lesz?

15:

Szerintem amilyen formában előadta, semennyire sem lehet megérteni. Prolizza a szüleit, azért aggódik, hogy lelakják a lakást, amit örökölni fog, felnőtt emberként tartaná a markát, hogy segítsenek. Félreértés ne essék, én is jónak tartom, ha a szülők anyagilag segítik a felnőtt gyerekük életkezdését, de ez nem egy kötelesség, nem olyan, amit a gyereknek el szabadnia várnia. Ha kap, megköszöni, ha nem kap, nincs semmi.

Az meg már csak hab a tortán, hogy milyenek a reakciói azokkal szemben, akik leírták, hogy mennyire el van tévedve.

Na meg vicces, hogy a szüleit prolizza, az ittenieket tipikus rosszindulatú magyarozza, aztán épp belőle árad a rosszindulat.

Sajnálatraméltó vagy.

Se munka, se pénz, se otthon, se nő, se ész.

És még emellé egy utolsó mocsok, aki a szülei halálát várja! Köpj fel és állj alá.

15-ös vagyok!

Éppen erről van szó, erről is beszéltem és szerintem a kérdezőnek sem a ház fáj igazán, csupán csak ezt említette meg. A ház már csak egy plusz dolog, ami egy kis vígaszt adna, ha már egyébként nem támogatták őt soha. Legalább érzelmileg, mert tudjátok az is rengeteget jelent.

Egyébként az a furcsa, hogy ha a kérdező másképp írta volna ki a kérdést, teszem azt belerakta volna a hátterét a dolognak, akkor mindjárt másabb lett volna az egész. És főképp ez az, amiért válaszoltam, és ahogyan válaszoltam. Mert átérzem valamilyen szinten a dolgot, csupán nálam van érzelmi támogatás. De szidhatnám én is a kérdezőt, az ugye könnyebb, meg nekem is van negatív véleményem, hiszen más halálát kívánni ütközik az értékrendemmel. Ennek ellenére a kérdés nem az volt, hogy a kérdező milyen ember, hanem az, hogy mit tehetne a dolgok ellen. Erre pedig egy; nem lehet válaszolni, kettő; rajtam kívül nem is válaszolt senki.

Azt viszont senki nem vette figyelembe, hogy azt is írtam, mindkét féllel egyetértek, tehát elfogult sem vagyok.

Kedves kérdező!

Mint említettem, már nem érdekel annyira, csak kíváncsi vagyok. Régen görcsösen szorongtam ettől, néztem a százalékokat, de most már tudom, mondhatok én bármit, senkinek sem fog tetszeni. De azt ajánlom én is, hogy ne várj az örökségre és tedd félre a rossz gondolataid. A húgodhoz hasonlóan kezdj új életet.