Helyesnek tartjátok ezt? kort és nemet kérlek tüntessétek fel

Igen jól tette. Úgy gondolta, hogy megérdemlik a gyerekei. Kíváncsi lennék a kérdező álláspontjára, esetleg ő miért nem tartja helyesnek (az irigységen kívül persze)

Amúgy meg mindenki foglalkozzon a saját dolgával, és ne turkáljon az ismerősei zsebében.

"de rengeteg olyan szakma és munkahely van, ahol tisztességesen is meg lehet keresni nagyon jó pénzeket!"

Ez így van. Barátnőm apja villanyszerelő vállalkozó, anyja fodrász, szintén vállalkozó. 4 lakásuk van megyeszékhelyen (plusz még amiben laknak, megyeszékhely agglomerációjában egy családi ház). A lakások kiadva egyelőre. Nem csaltak, nem árultak drogot, nem futtattak k...vákat. Csak szorgalmasan dolgoztak, és nem élték fel, mértéktartóan élték az életüket. Most a fiuk egyetemre megy, a kiadott lakások bérleti díjából vettek neki Pesten egy lakást. A húg még általános sulis, de majd annak is rendezik. És nem flancosak, nem beképzeltek, egyszerű normális emberek.

A pénz értékét nem 20 évesen kell elkezdeni megtanítani a gyereknek.

Ha az ajándék lakás egy olyan 20 évnek a csúcspontja ami alatt anyu-apu minden szhart megvett válogatás és gondolkodás nélkül amire rámutatott a gyerek, akkor régen rossz és egyben nem ezen fog múlni. A pénzügyi nevelést 6-7 évesen kell elkezdeni amikor nem veszed meg a gyereknek a tizennyolcadik aktuálisan trendi gyűjthető vackot, de ha félreteszi a boltból a visszajárót meg a zsebpénzét akkor megveheti magának. Kamaszkorban, amikor nem apuci hitelkártyáját viszi el vásárolni hanem van egy reálisan megszabott zsebpénze, ami ha elfogyott akkor így járt, következő hónap elsejéig nem költ semmire. Gimiben, amikor elmegy nyáron dolgozni, fesztiválon önkénteskedni ingyenjegyért, amikor nem kapja meg a drága, nem létszükséglet holmikat (fényképező, újabb telefon, autó, gamer pc) hanem össze kell gyűjtenie legalább az ár valahány százalékát. Amikor kap már 15 évesen junior bankszámlát ahol félretehet és nyithat megtakarítási alszámlát, és megtanulja hogy hogy tudja maga kezelni a pénzét. Amikor példát mutattok neki mert ti is addig nyújtózkodtok ameddig a takaró ér, értékként kezelitek azt ami saját, ami hitelmentes és nem menőztök a svájcifrankhitelre vett terepjárótokkal ami a garázsban áll.

Ha ez 20 évig megvolt, akkor pontosan fogja tudni értékelni hogy mekkora szerencse és mekkora előny az életben az a lakás, mert nem fogja egycsapásra elfelejteni azt amit 6 éves kora óta tanult.

Megelheteset miert oldotta volna meg nekik? Egy uzletet tudni kell vezetni, fenntartani. Barmikor becsodolhet stb. Persze szep gesztus, ha egy szulo a sajat orokseget a gyerekei ilyen hatalmas nagy tamigatasara forditja.

Inkabb az a kerdes: jutott e a szuloknek is valami abbol amit orokoltek vagyamjd elvarjak a 4 sraca tartsa el oket idos korukra es apolgassa vagy esetleg a sracok ha bedol azuzlet es igazabol rosszul hazasodnak es a lakasok is usznak idovel meg hiaba van diploma nem jon ossz3 valahigy az elet akkor majd ujra kernek anyuektol es netan arra hivatkoznak hogy de hat multkor kaptam lajast es uzletet nem hiszem hogy most ne huznal ki a kakabol?

Tehat helyes vagy nem helyes nem ismerek minden korulmenyt ami erdekes lehetne egy ilyen szituaciobanha valos lenne. En hasonlo esetben inkabb befektetnek az oroksegembol es a gyerekeimet kicsit hagynam "elni" (tapasztalni, hogy milyen munkat talalni karriert epiteni es takarekoskodni, beosztani a beret/jovedelmet milyen masokkal vagy egyedul lakni (legyen szo alberletrol). Aztan ha netan korvonalazodik egy komolyabb parkapcsolat akkor orulnek ha valahogy az esne egybe egy ingatlan ajandekozassal.

Egyebkent valami kisebb tokevel vagy egy hasznalt de jo aoutoval meg egybol az oroklesutan segitenek mindnek, hogy lassam hogy tudnak azzal elore mozdulni. En a sajat eletembol kiindulva amikor a gyerekeim epp elkezdik az onallo eletuket akkor ha valaki megdobna par vagy rengeteg sok millaval akkor elsore egy vilagkoruli utra mennek el es nem azon tornem magam hogy azonnal a segguk ala toljak mindent. Hiszen az egy ev mulva is ugyanolyan jo lenne nekik.

Én ezt nevelési kérdésként tudom csak értelmezni.

Nevelési tanácsot pedig nagy hiba csak úgy általánosságban a levegőbe kiabálni.

Konkért gyerekek, konkért jellem és helyzet ismeretében kell megítélni, hogy mi segít neki igazán az élete során. Ez a szülő feladata valójában: hogy saját évtizedekkel több élettapasztalatával igazgassa, rávezesse gyermekeit arra, amit helyesnek tart.

Magam részéről átlalánosságban azt tudom mondani, hogy inkább az örökség továbbadásának időzítése a kérdés. Előbb utóbb úgy is az övék lesz (ha csak valami gyúnya dolog miatt össze nem veszik a stülő a gyermekével)

Lehet, hogy arra gondolt, hogy a halottasruhának nincs zsebe.

Remélhetőleg a gyerekei okosan élnek a támogatással, és azt is szeretném hinni, hogy azért a szülőnek is megmaradt az anyagi biztonsága.